Hogyan jött az ötlet, hogy magad kezdj el modelleket építeni?
Melyik rajongó ne szeretne kedvencének vagy egy feledhetetlen pillanatnak kicsinyített mását a nappalija vitrinjében látni? Én is így voltam ezzel. Gyűjtögettem a modelleket és hamar letettem a voksomat az 1:18-as méretarány mellett. Hiszen egy gyűjtemény úgy az igazán szép, ha minden modell egyformán kicsinyített mása az eredeti aszfaltrakétának. Ezek ugyebár már gyárilag elkészült, fém modellek voltak. A barkácsolás akkor kezdődött, amikor kiderült, a kiszemelt autó ebben a méretben egyetlen gyártótól sem elérhető. A tanult szakmám még csak köszönő viszonyban sincs ezzel a témával, így a legelső lépések lassan és nehezen indultak.
Mióta foglalkozol ezzel, illetve mennyire időigényes egy ötlet megvalósítása?
Már közel egy éve foglalkozom ezzel és minél több időt töltök vele, annál érdekesebb és bonyolultabb modelleknek is neki merek állni. A legelső modellt annyiszor tettem félre, hogy csupán nemrég, a sokadik modell után készült el. Egyszerre párhuzamosan 4-5 autón dolgozom, így ha valamelyikkel elakadok, egy másikkal tudom folytatni, illetve vannak olyan lépések, amelyek hatékonyabbak, ha egyszerre több modellen végzem el őket. A dolog bonyolultságát ilyenkor azt okozza, hogy természetesen a 4-5 modell nemhogy nem azonos, de gyakran még nem is ugyanazt az évtizedet örökítik meg. Eddig talán egy tucat autó készült el, de mielőtt az aktuálisat befejezném, már az azt követő jár a fejemben.
És a dioráma egy újabb lépést jelentett a folyamatban?
A statikus autókat szeretem egyedi mozdulatokat ábrázoló figurákkal színesíteni, mert így sokkal valósághűbb a végeredmény. Az egyedi mozdulatú pilóták után jutottam el a következő lépéshez: a diorámához. Az én értelmezésemben a dioráma egy valósághű környezetbe helyezett makett. Ilyen egy boksz, pályarészlet vagy akár egy baleset pillanata. Bármiből készülhet, ami a szemlélőben a valódiság kicsinyített másának érzetét kelti. Szó sincs arról, hogy feltaláltam volna a "kereket", csupán a forgalomban kaphatóakhoz képest megpróbálom a könyveimben, illetve a világhalón fellelhető fotók alapján minél valósághűbbé tenni azokat. Ezek közül Robert Kubica 2007-es kanadai balesetét ábrázoló az első ilyen, de már gyártás alatt van a következő.
Mi alapján választasz magadnak témát?
Hogy mi készül legközelebb, azt általában a könyveimet nézegetve döntöm el, és utána részletesen, lépésről lépésre felépítem gondolatban, hogy kivitelezhető-e, és ha igen akkor nekivágok. Nekem a készítés is örömet és kihívásokat okoz, de ahogy egy barátom szavaira gondolok, mikor meglátta mit csinálok: "Fú, de jó érzés lehet, mikor elkészül!" Zárógondolatként pedig egy régi népi bölcsesség jut eszembe: "A férfiember sosem nő fel, csak drágábbak leszek a játékszerei."
