Tizenöt hónappal később rendezték a második versenyt, ez már 12 órás verseny volt és a pálya azóta folyamatos része a sportautó versenynaptárban. Az 1953-as futam volt az első sportautó világbajnoki verseny és az akkori élpilótákat sikerült elcsábítani. Az 1953-as futamot John Fitsch és Phil Walters nyerte a Cunninghammel, de a következő évben Stirling Moss diadalmaskodott az OSCA-val.
Habár az AAA nem támogatta a futam megrendezését, a helyi klub, az Automobile Club of Florida szervezte a versenyeket és egyre tovább erősödött a népszerűsége. 1955-ben Mike Hawthorn nyert, majd 1956-ban és 1957-ben Juan-Manuel Fangio diadalmaskodott.
1959-ben Sebring az első Formula-1-es világbajnoki futamot rendezte Egyesült Ãllamok Nagydíj néven - amelyet Bruce McLaren nyert a Cooper-Climax-szal -, a verseny nem volt sikeres és a következő évben a Formula-1 átköltözött Riverside-ba. A sebringi 12 órás verseny virult az 1960-as években és 1966-ban itt rendezték a TransAm versenyt, amely katasztrófa volt. Bob McLaren elhunyt egy balesetben és négy néző veszítette életét, amikor Mario Andretti Don Westerrel ütközött. Először az volt a terv, hogy a futamot átteszik az új Palm Beach International Raceway pályára, de végül Sebringben maradt a verseny és egy sikánt építettek fel, amely a régi Webster kanyart váltotta fel.
A következő években a sportautó versenyeken a Ford, Porsche és a Ferrari dominált. Mario Andretti és Bruce McLaren a Ford győzelmét hozta 1967-ben, de egy évvel később a Porsche tudott győzni Hans Herrmannal és Jo Sifferttel. 1969-ben újra a Ford került ki győztesen Jacky Ickx-szel és Jackie Oliverrel, míg 1970-ben Mario Andretti a Ferrarit vezette győzelemre, partnere Ignazio Giunti és Nino Vaccarella voltak. A győzelmet 22 másodperces előnnyel szerezték meg Peter Revson és a filmsztár Steve McQueen előtt.
Habár 1972-ben a sebringi 12 órás verseny kikerült a sportautó bajnokságból, amikor az FIA törölte a futamot, az IMSA közbelépett és ezután a naptárban fontos helyszínt foglalt el a helyszín, bár az üzemanyag krízis miatt az 1974-es versenyt törölni kellett.
1978-ban Charels Mendez vette át a verseny szervezését és megszerezte a Coca-Cola támogatását. Ez a helyzet öt évig tartott, ekkor a Sebring Airport Authority vette át az irányítást és egy új részt építettek a pályához, a repülőtér útjait iktatták ki a vonalvezetésből. Az évek során több változtatás történt is a pályán, majd 1987-ben a komoly átszervezési program eredménye egy új, 4.1 mérföld hosszú pálya lett, amely egyáltalán nem emlékeztetett a régi vonalvezetésre. Az 1980-as években a Porsche dominált - különösen látványos volt az 1986-os győzelem, amikor a Coca-Cola támogatását élvező Porsche három kerékkel ért célba, de a 13 futam óta tartó sorozat 1989-ben véget ért, amikor a Nissan nyert.
A következő évben az SAA úgy döntött, bérbe adja a pályát a promóter Mike Cone-nak, aki egy újabb fejlesztési folyamatba kezdett, 1991-ben a pályát 3.7 mérföldre rövidítette le. 1997-ben további változtatás történt, amikor a pályát a International Motorsports Speedway Group vásárolta meg és bérbe adta a Panoz Motor Sports-nak.
Azóta további befektetések és újraaszfaltozás történt, hogy Amerika legrégebbi sportautó versenye továbbra is sikeres maradhasson.
