A pálya a belvárosban kapott helyet és három alkalommal látogatott el ide a Formula-1-es mezőny, majd az érdeklődés hiánya miatt a verseny kikerült a versenynaptárból.
1989 elején a Formula-1-et irányító Bernie Ecclestone az arizonai Phoenix-szel öt évre szóló szerződésről tárgyalt egy utcai versenyről. A szándék az volt, hogy a versenyt Phoenix népszerűsítésére használják fel. A helyi érdeklődés nem volt számottevő, azonban a nézők a gazdag belvárosban maradtak, amikor a Formula-1 1989. június 4-én először megérkezett a helyszínre.
Ayrton Senna szerezte meg a pole pozíciót a McLaren-Hondával, de elektronika probléma miatt a verseny felénél kiállni kényszerült. A rekkenő hőség rémálom volt a csapatok és a pilóták számára, a 26 elrajtoló autóból csak hét ért célba. Alain Prost, Senna csapattársa, nyert Riccardo Patrese és a Phoenix-ben élő Eddie Chever előtt.
Annak érdekében, hogy a hőséget elkerüljék, a következő évben szezonnyitó versenyt rendeztek itt. 1990. március 11-én Senna győzött, Jean Alesi a második lett. A nem túl izgalmas versenyen történt meg először és utoljára, hogy a Minardi az első rajtsorból indulhatott, miután az időmérő edzésen Pierlugi Martini a második helyet szerezte meg Gerhard Berger mögött.
Az utolsó phoenixi Egyesült Ãllamok Nagydíjra 1991. március 10-én került sor. Senna újabb győzelmet aratott. Újra a megbízhatóság játszotta a főszerepet, mivel csak kilenc autó ért célba. Egymást követő két évben mindkét Tyrrell pontszerző lett; Stefano Mondena, aki a Ferrarihoz távozó Alesi helyét vette át, negyedik lett csapattársa, Satoru Najima előtt.
A csapás akkor érte a szervezőket, amikor kiderült, a helyi strucc fesztivál sokkal jobban érdekli az embereket, mint a Formula-1-es verseny. Az 1991-es futam után a sport már nem látogatott vissza a helyszínre és a versenyhelyszínként a pálya is eltűnt.
