Ez felkeltette a figyelmét a brit üzletembernek, Chris Pooknak. Ő állt elő azzal az ötlettel, hogy Long Beachet Monacóvá kellene alakítani és minden évben versenyeket rendezni a város utcáin. Pook meggyőzte a várost arról, hogy ez jó ötlet és 1975 őszén a Formula 5000 széria csapatai megérkeztek Lon Beach-be az első versenyre. Nehéz pálya volt ez a pilóták számára, akik a hepehupák miatt folyamatosan küzdöttek autóikkal, a kanyargós vonalvezetés az Ocean Boulevard és a kikötő közt alakították ki. A futamon egy fiatal angol, Tony Brise dominált, aki olyan híres nevek előtt állt, mint Mario Andretti és Al Unser. A győzelem azonban kicsúszott kezei közül, amikor Lola autója lerobbant. A futamot Brian Redman nyerte.
A futam óriási siker volt és egy évvel később már Formula-1-es versenyt rendeztek a város utcáin. Az 1976-os futamon Clay Regazzoni dominált a Ferrarival, de a sajtó leginkább James Hunttól és tőle elhidegült feleségétől, Susy-tól volt hangos, aki a versenyen új barátjával, a színész Richard Burtonnal jelent meg. A futamon Hunt ütközött Patrick Depaillerrel és a brit annyira felháborodott, hogy a pálya mellett integetett francia társára. Ez került a főcímekre és Long Beach nevét megismerték a világon. De a futam maga nem volt pénzügyileg sikeres. A helyzet 1977-ben jobban alakult, amikor Mario Andretti okot adott az amerikai rajongóknak az ünneplésre. Andretti megnyerte a futamot miután szoros harcot vívott Niki Laudával és Jody Scheckterrel. Ez volt a fordulópont, innentől kezdve a futam egyre népszerűbb és népszerűbb lett. 1978-ban Carlos Reutemann nyert, majd egy évvel később egy remek vezetéssel Gilles Villeneuve aratott győzelmet.
Long Beach közben kezdett megváltozni. Az új Convention & Entertainment Centert megnyitották és 1982-re a Shoreline Village, a Shoreline Marina és a Shoreline Park is megnyitásra került. a következő évben Howard Hughes hatalmas fa repülőgépe - a Spruce Goose - a Queen Mary mellé került. Itt is maradt az 1990-es évekig, amikor Oregonba helyezték át, helyet adva a Warner Brothers stúdiójának.
A Formula-1-es versenyek azonban tovább folytatódtak a városban, Nelson Piquet 1980-ban győzött - bár a futamot beárnyékolta egy baleset, amelyet követően Regazzoni lebénult. A város átalakulása miatt a pálya vonalvezetésén is módosítottal, de a Formula-1-es csapatokat ez nem érdekelte. Jól érezték magukat Long Beach-ben. 1983-ban kiemelkedő versenyt futott John Watson és Niki Lauda, a mezőny végéről indulva a Michelin abroncsoknak köszönhetően kettős győzelmet arattak a McLaren csapatnak.
Az év végéig azonban a Long Beach-i futam szervezői és a Formula-1-et irányító Bernie Ecclestone nem tudtak megegyezni a pénzről. A Formula-1 úgy döntött, nem tér vissza a helyszínre. A korábbi ötletgazda, Chris Pook próbált versenyt csábítani a városba és a CART szériával szerződött le. A versenyzés folytatódott, az Andretti család kimagasló dominanciát mutatott: Mario 1984-ben, 1985-ben és 1987-ben tudott győzni, míg Michael 1986-ban. De 1988-tól Al Unser Junior volt a domináns pilóta, nyolc év alatt hatszor tudott győzni. Első négy győzelmét a Galles csapattal érte el, majd 1992-ben egy másik Galles pilóta, Danny Sullivan győzött. Ezután Long Beach a Penske pályájává vált, Paul Tracy tudott győzni és további két siker fűződik Little Al nevéhez. 1996-ban új éra kezdődött, a Target Chip Ganassi Racing vált a meghatározó erővé, Jimmy Vasser, Alex Zanardi és Juan-Pablo Montoya tudott győzni a következő négy évben.
Long Beach felvirágzása tovább folytatódott, 1989-ben megnyitották a Greater Los Angeles World Trade Centert és 1994-ben a Convention Center tovább terjeszkedett. A következő évben megkezdődött a munka az új, 100 millió dolláros Aquarium létesítményen, amely a 650 millió dolláros vízparti fejlesztés központja volt.
A pályán 2008-ig rendezték a CART versenyeket, ezen év végén a CART és az IndyCar versenysorozat egyesült és 2009-től a Verizon IndyCar széria néven folytatták az együttműködést. Long Beach-be azóta is minden évben ellátogat a mezőny.
