"Az 1984-es Monacói Nagydíj első időmérő edzésen találkoztam először Sennával" - idézte fel a harminc évvel ezelőtt történteket Lauda az Auto Motor und Sportnak. "Egy gyors körömön beállt elém. Utána felkerestem és elmagyaráztam neki. Még új vagy itt, de vannak bizonyos szabályok" Egy időmérő edzésen elengedem a másikat, ha az gyorsabb nálam. Erre ő pimaszul annyit mondott: Én nem. Az első gondolatom ez volt: Micsoda tökfej""
"Másnap az utolsó szabadedzésen, amelynek az eredménye teljesen mindegy volt, épp teljesítettem a programomat, majd félreálltam, hogy megvárjam őt. Amikor felbukkant hátulról a Tolemannel, megálltam. Aztán egy kicsivel később újra. Utána elég vad hangulatban keresett meg, én viszont elmagyaráztam neki, hogy a Formula-1-ben az emberek kétszer találkoznak egymással" Megértette, és nevetett. Attól a pillanattól kezdve jóban voltunk, mivel kölcsönösen tiszteltük egymást."
"Senna hihetetlenül karizmatikus ember volt, szenzációsan vezetett, az esőben egészen elképtesztő volt. Egyszerűen kivételes, a valaha volt egyik legjobb versenyző. Se Prost, se Piquet, se Mansell nem tudta tartani vele a lépést, Senna mindnyájuknál jobb volt. Tökéletesen koncentrált, a lehető legtehetségesebb volt, ismert minden részletet, és egyszerűen kíméletlen volt. A karizmája valósággal vonzotta az embereket."
