"Az imolai hétvégén egy Formula 3000-es futamon vettem részt Silverstone-ban. Mivel akkoriban közel laktam Silverstone-hoz, otthon, a televízióban láttam a pénteki és a szombati baleseteket is" - kezdte visszaemlékezését Coulthard, aki Senna halálát követően Nigel Mansell-lel felváltva vezette a 2-es rajtszámú Williams-Renault-t a szezon hátralévő részében.
"Három éve a Williams tesztpilótája voltam, tudtam, milyen érzés az 1994-es autót vezetni. Az előző évben még aktív felfüggesztést használtunk, s valósággal sokkolt, amikor az 1993-as autóra felszereltek egy passzívat. Hozzá voltál szokva, hogy az autód úgy megy, mint egy repülő szőnyeg, az új viszont olyan volt, mint egy kiszámíthatatlan szörnyeteg. Az FW15B tesztjeinek nagy részét én teljesítettem, ebből született meg az 1994-es FW16. Az autó nagyon érzékeny volt a hátsó hasmagasság változásaira."
"A Formula 3000-es időmérő edzést vasárnap rendezték, a versenyt pedig hétfőn. Vasárnap kaptam egy faxot a Williamstől, melyben sok sikert kívántak nekem a versenyhétvégére. Ayrton is aláírta. A balesetet a TV-ben láttam, és úgy éreztem: ez nem néz ki jól" A csapat este értesített a történtekről. Hatalmas sokk ért, noha nem ismertem őt közelről. De ő volt az isten, én pedig a tanítvány."
"Amikor az eligazításon beszélt, mindig figyelmesen ültem, hallgatva, hogy mit mond az autóról. Ayrton hihetetlenül részletes volt, sokkal szélsőségesebb módon, mint Alain Prost. Ő csak rövid etapokat ment, átállította az autót, és elmondta, hogy mit csinál az autó. Senna viszont a rövid etapokat hosszúkkal keverte, hogy sokkal többet tudjon mondani az autóról."
"A baleset utáni héten elmentem a gyárba. Egyértelmű volt, hogy Monte Carlóba csak egy autót küld a Williams, utána viszont Jerezbe kellett mennem egy tesztre. Azt vártam, hogy valakivel meg kell küzdenem az ülésért, csakhogy rajtam kívül senki nem volt ott. Két nap gyakorlás után azt mondták nekem, hogy én vezethetem az autót Barcelonában."
