Jövő hét csütörtökön, május 1-jén lesz húsz éve, hogy a háromszoros világbajnok legenda, Ayrton Senna életét vesztette az imolai San Marinó-i Nagydíjon, egy nappal azt követően, hogy a mindössze harmadik versenyhétvégéjén részt vevő Roland Ratzenberger halálos balesetet szenvedett az időmérő edzésen. A német Auto Motor und Sport sorozatában a sportág nagy alakjai idézik fel az imolai fekete hétvégét, most Senna csapattársán, Damon Hillen volt a sor.
"Ayrton nulla ponttal érkezett Imolába a harmadik versenyre, míg Michael Schumacher két győzelemmel rendelkezett" - mondta Hill, aki a szezon során végig üldözte Schumachert, s pontjainak köszönhetően a Williams legyőzte a Benettont a konstruktőrök közt. "Második voltam a bajnokságban, vártam a versenyt, mert jó esélyt jelentett számomra. A feszültséget viszont érezni lehetett, az Autosport címlapján Ayrton volt, felette a felirat: Siker vagy összeomlás. Óriási nyomás alatt állt."

"örültünk, hogy két tengerentúli versenyt követően visszatérhettünk Európába, méghozzá egy csodás ország csodás pályájára egy csodás évben. Minden rendben volt, ezért is volt annyira kegyetlen, ami ezután történt. Már pénteken elkezdődött. Barrichello balesete sokkoló volt, mindannyian láttuk, milyen magasra repült az autója. Óriási volt a sebesség, kis híján kirepült a lelátóra."
"Roland Ratzenberger balesete lesújtó volt" Sok kollégámmal ellentétben én már megtapasztaltam, milyen, amikor a motorsport halálossá válik. Roland jó fiú volt, keményen harcolt a lehetőségért. Elgondolkodtatott a dolog, hogy tud minden elveszni egyetlen másodperc alatt. A Tosa előtti kanyar [a Villeneuve, ahol Ratzenberger balesete történt] jelentette az egyik legnagyobb kihívást Imolában. Remek kanyar volt, nem szabadott volna megtörténnie ennek" Az érzelmeink megváltoztak, borús vasárnap várt ránk, súlyos teher nyomta a vállunk. Amikor a rajtnál újabb baleset történt, azt gondoltam, hogy minden tönkrement ezen a hétvégén."

"És csak még rosszabb lett" Láttam, hogy Ayrton bukott, de nem is képzeltem volna, hogy komolyan megsérült. A Tamburello bukótere az előző években nagyobb lett, ha el is találod a falat, enyhe szögben teszed. Ãgy is volt, Ayrtonnak balszerencséje volt, hogy a kerék eltalálta a fejét. Ugyanez megtörténhetett volna egy lassú kanyarban is."

"Amikor a versenyt megállították, természetesen aggódni kezdtünk. A csapattársaként sem féltem attól a legkevésbé sem, hogy az én autómmal is baj lenne. Megbíztam a Williamsben. A verseny során a mezőny végéről előrejöttem a hatodik helyre, de ez egyáltalán nem érdekelt, aznap semmi sem volt kevésbé fontos, mint az eredmény. Este minden vágyam az volt, hogy elhagyjam Imolát"
"A temetése mindnyájunkat próbára tett. Nem is akartam elmenni, mert féltem, hogy ez túl sok lesz nekem. De végül az Ayrton iránti tiszteletem megkövetelte ezt. Jackie Stewart is azt javasolta, hogy menjek, azt mondta, hogy soha nem bocsátanám meg magamnak, ha nem tenném. Ma már örülök, hogy ott voltam, a Sao Paolóban látottak mutatták, mennyit jelentett Ayrton az országának. Bármilyen furcsán is hangzik: életem egyik legnagyobb élménye volt."
