A 10 legszebb Martini festés II. rész

Porsche 935-78
A prototípus zabáló

Az aerodinamikai hatékonyságot növelő bálna farokkal felszerelt 3.2 literes gépet a Porsche a Le Mans-i 24 órás versenyre építette, de az már a Sportkocsi Világbajnokágban való első feltűnésén a Silverstone-i 6 óráson Jacky Ickx és Jochen Mass irányítása alatt 7 kört (!) vert a régebbi 935/77-es modellre (Bob Wollek és Henri Pescarolo). A dolgok azonban már nem alakultak ilyen jól a Le Mans-i 24 órás versenyen, ahol csak a 3. rajthelyet sikerült megszerezniük (Manfred Schurti és Rolf Stommelen) az autó 235 mérföld/órás (377 km/h) végsebessége azonban elégnek bizonyult, hogy könnyedén előzzenek a Mulsanne egyenesben. A szörny motorproblémái azonban végül 43 körös hátrányban csak a 8. hely megszerzését tették lehetővé.

Porsche 935-78: győzelem a Silverstone-i 6 óráson (1978).

Lancia LC1 és LC2
Aki átvette a Porsche uralmát

A Lancia 1979-ben és 1980-ban a Sportkocsi Világbajnokságon megnyerte a 2 literes kiírást, de többre vágytak, így 1982-ben, hogy elkerüljék az üzemanyag korlátozásra vonatkozó szabályokat az új C csoportba vágtak bele. A Dallara által épített nyitott karosszériás LC-1-es pedig 1982-ben Monzában egy F1-es pilótával, Riccardo Patresével a volánnál egyből pole pozícióval debütált. Ezt három győzelem követte még, olyan formula versenyzőkkel, mint Patrese, Michele Alboreto, Teo Fabi és Piercarlo Ghinzani. Az autó és az utódja az LC-2-es még újabb győzelmeket szerzett 1985-ig, amikor is a Lancia végül úgy döntött, hogy minden erőfeszítését a ralira koncentrálja.

Lancia LC1 and LC2 eredményei:
LC1: 3 győzelem a Sportkocsi Világbajnokságon (1982 Silverstone, Nurburgring, Mugello)
LC2: 1 győzelem az Európai Megbízhatósági bajnokságban (1983 Imola); 2 győzelem a Sportkocsi Világbajnokságban (1984 Kyalami, 1985 Spa).

Lancia 037
A hátsókerékhajtás utolsó gyöngyszeme

A kétüléses Lancia 037-es az FIA B csoportra vonatkozó szabályai miatt született, amely csak bizonyos számú autó legyártását írta elő a gyáraknak. Az autó a Pininfarina dizájn cég, az Abarth tunningcég és a versenyautó építő guru Dallara közös termékeként született, és 1982-ben a rali Európa bajnokság olaszországi futamán mutatkozott be, majd még abban az évben a Korzika Ralin a világbajnokságon is bevetették az olaszok. Az autó pedig roppant eredményesnek bizonyult, így azzal 1983-ban Markku Alen és Walter Röhrl 5 futamgyőzelmet is szerzett, ami a Lancia számára egyből konstruktőri bajnoki címet jelentett, és ezzel a Lancia 037-es lett az utolsó kétkerékmeghajtású rali autó, ami világbajnoki címet szerzett. Az autó pedig annyira jól sikerült, hogy azzal a négykerékmeghajtású torpedók világában még 1984-ben is sikerült futamgyőzelmet szerezni (Korzika Rali), mielőtt az Audi és a Peugeot sikerei 1985-ban a Lanciát is arra nem késztette, hogy négykerékmeghajtású versenyautót építsen, amely felveheti a harcot a legendás Quattro és 205 T16 modellekkel.

Lancia 037: 6 WRC győzelem (1983 Monte Carlo, Korzika, Akropolisz, Új-Zéland és Sanremo; 1984 Korzika); gyártói világbajnoki cím 1983-ban.

Lancia Delta S4
A B csoport legnagyobb szörnye?

A Lanca új B csoportos immáron négykerékmeghajtású szörnyetege 1985-ben a RAC Ralin mutatkozott be. Markku Alen és Henri Toivonen pedig azzal egy könnyed kettős győzelmet szereztek a brit erdőkben. Az újabb 1986-os sikerekre azonban árnyékot vetett Toivonen halála a Korzika Ralin, míg a sport legerősebb és legveszélyesebb versenyautóit az év végén száműzték is a raliból. Az új A csoportban azonban a Martini és a Lancia rendkívül sikeres lett, íyg 1987 és 1992 között minden évben hozzájuk vándorolt a konstruktőri bajnoki cím, köszönhetően a Delta HF Turbo és Integrale modelljeiknek.

Lancia Delta S4: 4 győzelem (1985 RAC, 1986 Monte Carlo, Argentína és az Olimposz Rali).

Alfa Romeo 155 DTM
A technológiai tökély

A csodás Alfa 155-ös 1994-ben a Brit Túraautó Bajnokság (BTCC) meghatározója lett (Bajnoki cím 1994-ben Gabriele Tarquini révén), az autó még kigyúrtabb változata pedig korábban a Német Túraautó Bajnokságban (DTM) sem talált legyőzőre. 1983-ban az olasz Nicola Larini az egyéni és a konstruktőri győzelmet is megszerezte az Alfának a 22 futamon aratott 11 futamgyőzelmével, amihez a csapattársa, Alessandro Nannini két újabb futamgyőzelmet gyűjtött. A futamgyőzelmeknek pedig nem akart vége szakadni, így a csapat 1994-ben további 9, 1995-ben pedig újabb 10 futamgyőzelmet szerzett.

Alfa Romeo 155 (Martini): 10 ITC győzelem (1995 Helsinki; 1996 Estoril x2, Nürburgring x2, Magny-Cours x2, Mugello, Interlagos x2)