Az 1992-es szezon végén a Williams istálló tulajdonosa, Frank Williams úgy döntött, hogy a motorszállító Renault nyomására leszerződteti Alain Prostot. A csapat újdonsült világbajnoka, Nigel Mansell azonban az 1990-es szezon tanulságaiból, amikor egy igencsak sok vitára okot adó szezont húzott le Prosttal a Ferrarinál, úgy döntött, köszöni szépen, ő nem kér a háromszoros francia bajnokból, inkább továbbáll és az amerikai CART bajnokságba szerződik a Newman/Haas istállóhoz, ahol egy másik egykori F1-es és CART (1984) bajnok, az 1969-es Indianapolisi 500-as verseny győztese, Mario Andretti lesz a csapattársa. Mansell ezt követően 1993-ban 7 pole pozíciót és 5 futamgyőzelmet szerezve, majdnem megnyerve az Indy500-at (egy másik kétszeres F1-es világbajnokot és CART bajnokot Emerson Fittipaldit legyőzve) egyből bajnok lett Amerikában, majd miután az 1994-es szezon nem a várakozásaik szerint alakult (Mansell csak 3 pole pozíciót tudott szerezni) Ayrton Senna halálát követően, engedve Frank Williams hívó szavának, megpróbálkozott egy rövid és relatíve eredménytelen F1-es visszatéréssel. Mansell amerikai kalandja úgy tűnik, hogy igazi álomsztori, a valóságban azonban Mansell és Andretti finoman sem voltak barátok.
Andretti és Mansell először még a Formula-1-ben találkoztak a Lotusnál. 1978-ban Andretti bajnok lett a csapat színeiben, ezt azonban két igen csak gyenge szezon követte, az 1980-as szezonra pedig, mint teszt- és harmadik számú pilóta megérkezett a csapathoz Mansell is. Akkoriban Andretti és a második F1-es szezonját töltő tehetséges olasz pilóta, Elio de Angelis voltak a Lotus első és második számú pilótái, de valamilyen oknál fogva Mario és Nigel az első perctől kezdve nem kedvelték egymást. Az Andretti számára 1 pontot hozó 1980-as szezont követően pedig az amerikai bajnok az Alfa Romeo kedvéért elhagyta a Lotust, ahol az ülését Mansell vehette át.
Az F1-es bajnoki címe után egyre több amerikai versenyt vállaló Andretti végül a sikertelenséget megunva az 1982-es szezonra visszaszerződött az amerikai CART-ba a Patrick Racinghez, majd a következő szezonra átment az újonnan alakuló Newman/Haas Racing istállóhoz, ahol végül 12 évet húzott le. A Newman/Haas 1983-ban még egy egy autós csapat volt, akik teljes egészében Andrettire akartak összpontosítani, Mario pedig meg is hálálta ezt, hiszen már az első szezonjukban 2 futamgyőzelmet, majd 1984-ben újabb 6 győzelmet és bajnoki címet szerzett a csapatnak, akik egészen 1989-ig Mario Andretti fiának, Michaelnek az érkezéséig egy autós csapat maradtak. Michael pedig tovább növelte az Andrettik hírnevét a csapatban, hiszen 1991-ben (8 győzelemmel) újabb bajnoki címet szerzett a Newman/Haas istállónak, és ha az Indy500-on nem is sikerült győznie, 1991-ben és 1992-ben is ő vezette a legtöbb kört a legendás versenyen.
1993-ban azonban Michael a McLarennek engedve a Formula-1-be szerződött a háromszoros brazil bajnok, Ayrton Senna mellé, míg Paul Newman és Carl Haas gyorsan lecsaptak a Williamstől távozó uralkodó F1-es bajnokra Mansellre. De miközben a diadalmas Mansell az F1-es bajnoki címét követően 1993-ban a CART-ban is egyből bajnok lett, az 53 éves Andretti nem is lehetett volna boldogtalanabb. "Ez volt az első alkalom, hogy úgy éreztem, egy kicsit elárultak" - nyilatkozta Mario Andretti. "Nem akarok sírni, de azt hiszem, hogy Mansell jött az elbűvölő stílusával és külön csapatot kapott. Mi már nem is voltunk egy csapat, és ezt a csapat megengedte, mert Mansell kikövetelte ezt."
Andretti azt állítja, hogy ő és mérnöke, Brian Lisles sohasem ülhetett le, hogy összehasonlítsák az adataikat Mansell és az ő versenymérnökének, Peter Gibbonsnak az adataival. "Úgy éreztem, hogy teljesen elszigetelnek" - emlékszik vissza Mario. "Semmilyen információ sem jutott el hozzám. Nem tudom ki volt ezért a felelős, de biztosan volt egy olyan időszak, amikor megengedték, hogy Mansell teljesen uralja a helyzetet. Ez nagyon keserű volt a számomra. Peter és Nigel sohasem ültek le velünk, hogy bármit is megvitassanak a hétvége során. Ez tökéletes példája volt a két autós csapatnak, amely annyira megosztott amennyire csak lehet és ahol a légkör sem jó. Nem volt vicces így versenyezni."
Jim McGee volt a Newman/Haas istálló csapatmenedzsere 1993-ban és 1994-ben. McGee és Andretti már az 1960-as évek vége óta együtt dolgozott, amikor is Andretti nyert három USAC bajnoki címet és 1969-ben megnyerte az Indy 500-at, így jól ismerték egymást. "Amikor Carl alkalmazott, az nem igazából Mario miatt történt" - emlékszik vissza McGee. "Mansell miatt volt. Carl tökéletesen nyilvánvalóvá tette a számomra, hogy a munkám legnagyobb része az, hogy Mansellel törődjek, hogy biztosítsam azt, hogy ő boldog legyen. Úgy vélem, hogy Mario úgy érezhette, hogy nekem miatta és nem Mansell miatt kellene ott lennem, de Carl nem ezért szerződtetett engem. Nem tudom, hogy Mario valaha is tudta-e ezt. Amikor Carl leszerződtetett, akkor azt mondta, hogy Jim, Mansellt kell kezelned és azt akarom, hogy vigyázz rá. Mario már négy éve jó kapcsolatban volt Brian Lisles-szel, így én Mansellre összpontosítottam és azt hiszem, ezért Mario egy kicsit dühös volt."
Ezt a helyzetet pedig Mansell még inkább a maga javára fordította. "Mansell egy showman volt. Ő vonzotta a sajtót. És azt hiszem Mario úgy gondolta, hogy a sajtónak több figyelmet kellett volna rá fordítania az elmúlt pár évben" - folytatta McGee. "Ráadásul Mansell nagyon bőkezű volt a csapattal, ő készpénzben adott bonuszokat a csapatnak, ami Mariót igazán feldühítette."
Mansell közben élvezte, hogy a karrierje csúcsán állva elhomályosíthatja Mario Andrettit. "Volt néhány pillanat, amikor ez nagyon frusztráló volt a boksz másik oldala számára" - emlékszik vissza Mansell. "De amikor ilyen történt, mi csak arra összpontosítottunk, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk, amit csak tudunk. Visszatekintve úgy gondolom, hogy megnyerni az IndyCar bajnokságot az első évemben sokkal nagyobb eredmény volt, mint amilyennek akkor éreztem, mert az IndyCar versenyzés teljesen más volt, mint a Formula-1, így pole pozíciót szerezni és győzni az első versenyemen (Surfers Paradise Ausztrália) és nyerni négy oválfutamon az első évemben igazán elképesztő dolog volt. Az IndyCar World Series pedig hihetetlenül versenyképes volt akkor. Sok nagyszerű pilóta és csapat volt a sorozatban, ezért nagy teljesítmény volt megnyerni a bajnokságot egy ilyen versenyképes környezetben. Kivételes időszak volt ez Amerikában az IndyCar versenyzés népszerűségének a tekintetében is. Egyszerűen csodálatos volt."
