Jones november 2-án töltötte be 80. életévét, november 5-én azonban elhunyt, miután rövid ideje betegeskedett. Halálhírét felesége, Amanda Butler-Davis jelentette be a Motorsport Australia által közzétett közleményben.
„Mély fájdalommal jelentjük be szeretett Alanünk elvesztését, aki november 5-én, rövid betegséget követően hunyt el. Nagyon fog hiányozni mindazoknak, akik közel álltak hozzá, valamint annak a rengeteg rajongónak, akiknek a támogatásáért mindig hálás volt” – állt a közleményben.
„Alan egész életét a motorsportnak szentelte, és olyan örökséget hagyott maga után, amely számtalan ember életében tovább él majd. Eredményeivel, szenvedélyével és összetéveszthetetlen személyiségével a pályán és azon kívül is maradandó nyomot hagyott a sportágban, Ausztráliában és az egész világon.”
A Williams első világbajnoka
Az 1946. november 2-án Melbourne-ben született Jones 1970-ben költözött Európába, hogy megvalósítsa Forma–1-es álmait. A királykategóriában 1975-ben, a Hesketh színeiben mutatkozott be, első futamgyőzelmét pedig 1977-ben, az Osztrák Nagydíjon szerezte a Shadow versenyzőjeként.
Teljesítményével felhívta magára a figyelmet, így 1978-ban csatlakozott a Williamshez, amely ekkor még a mezőny egyik feltörekvő csapatának számított. Frank Williams és Patrick Head irányítása alatt az istálló fokozatosan élcsapattá vált, Jones pedig kulcsszerepet játszott ebben a folyamatban.
1979-ben négy futamgyőzelmet aratott, és harmadik lett az egyéni világbajnokságban, majd egy évvel később elérte pályafutása legnagyobb sikerét.
Az 1980-as idényben öt nagydíjat nyert, Argentínában, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Kanadában és az Egyesült Államokban is győzni tudott. A szezon során összesen öt további dobogós helyezést is szerzett, és egy futammal a bajnokság vége előtt bebiztosította a világbajnoki címet Nelson Piquet előtt.
Ezzel Jack Brabham után ő lett a második ausztrál, aki elhódította a Forma–1 világbajnoki trófeáját, egyúttal pedig a Williams történetének első egyéni világbajnoka. A csapat az első konstruktőri világbajnoki címét is megszerezte abban az évben.
Jones 1981-ben további két futamgyőzelmet aratott, a bajnoki címét azonban nem tudta megvédeni: a harmadik helyen zárta az idényt, miközben Nelson Piquet megszerezte első világbajnoki trófeáját.
Az ausztrál az 1981-es Las Vegas-i Nagydíj után bejelentette visszavonulását, később azonban még visszatért a Forma–1-be. 1983-ban egy alkalommal az Arrows színeiben versenyzett, majd 1985-ben a Haas csapatához szerződött. Az amerikai istállóval töltött időszak nem hozott jelentős sikereket, végül az 1986-os Ausztrál Nagydíj után végleg befejezte F1-es pályafutását.
Összesen 116 nagydíjrajtja volt, ezeken 12 győzelmet, 24 dobogós helyezést, hat pole-pozíciót és 13 leggyorsabb kört szerzett.
Az F1 után is a motorsportban maradt
Jones a királykategóriától való búcsúja után sem szakadt el a versenyzéstől. Ausztráliában túraautó- és hosszútávú versenyeken indult, többek között a Bathurst 1000-en is rajthoz állt.
1982-ben megnyerte az ausztrál sportautó- és GT-bajnokságot egy Porsche 935-össel, 1993-ban pedig egy Mazda RX-7 volánja mögött diadalmaskodott a Bathurst 12 órás versenyen. Két évvel később második lett a Bathurst 1000-en Allan Grice oldalán.
Versenyzői pályafutásának lezárása után televíziós szakértőként és kommentátorként dolgozott, ahol szókimondó véleményével és egyenes stílusával vált ismertté.
A motorsportban elért eredményeiért 1980-ban megkapta a Brit Birodalom Rendjének tagja (MBE) kitüntetést, 1985-ben bekerült az ausztrál Sport Hírességek Csarnokába, 2016-ban pedig az ausztrál motorsport Hírességek Csarnokának tagja lett. 2019-ben utóbbi intézmény legendává emelte.
Alan Jones feleségét, Amandát és hat gyermekét hagyta hátra. Halálával az ausztrál és a nemzetközi motorsport egyik meghatározó alakját veszítette el.
