A legöregebb dobogó
140 év, 93 nap (átlagosan 46 év, 274 nap)
1950, Svájci Nagydíj
A modern Formula-1-es autók vezetése hatalmas fizikai igénybevétellel jár, így meglehetősen ritka jelenség, hogy negyvenen felül is versenyezzenek a pilóták. Az elmúlt időszakban Michael Schumacher volt a legidősebb versenyző, aki 43 évesen állt rajthoz karrierje utolsó futamán. A hőskorban azonban más volt a helyzet, a legelső világbajnoki futamon például mindössze egyetlen versenyző volt, aki harminc évesnél fiatalabb volt. A legidősebb dobogó az azévi Svájci Nagydíjon állt össze: Giuseppe Farina, Luigi Fagioli és Louis Rosier állhatott a pódiumra, akik összesen 140 évnél is idősebbek voltak.
Természetesen elvileg ez a rekord megdőlhetne, de teljességgel valószínűtlen, hiszen a jelenlegi mezőny legidősebb versenyzői, Webber, Raikkönen és Button együttesen a 105 évet sem érik el, a dobogósokat tekintve pedig az elmúlt időszakban nem hogy 140, de 100 év is alig jött össze: a tavalyi Európa Nagydíjon Schumacher, Raikkönen és Alonso együttesen több, mint 106 évesek voltak.
A legjobb dobogó/futam arány egy szezonban100% (17/17)
Michael Schumacher, 2002
Az F2002, illetve a szezon elején használt F2001 megbízhatóságának köszönhetően Michael Schumacher a 2002-es idény összes versenyén célba tudott érni, s mivel az autó nem csak stabil volt, hanem gyors is, az (akkor még csak) négyszeres világbajnok az összes futamot a dobogón fejezte be - ráadásul csak egyszer került annak legalsó fokára.
A 17-ből 17-es mutatót egy hosszabb szezonban akár meg is lehetne dönteni, a 100%-ot viszont legfeljebb beállítani lehetne - utoljára Sebastian Vettel került ehhez közel, de 2011-ben a Német Nagydíjon gyenge formát mutatott és "csak" negyedik lett, Abu Dhabiban pedig defekt miatt kiesett.
A legjobb dobogó/futam arány egy karrier során100% (1/1)
Dorino Serafini
Az 1950-es Olasz Nagydíjon állt rajthoz karrierje során először és utoljára egy világbajnoki futamon az egykor 500 köbcentis gyorsasági motoros világbajnoki címet szerző Dorino Serafini. Az olasz versenyzőnek a futam féltávjánál át kellett adnia az autóját Alberto Ascarinak (a szabályok ezt lehetővé tették), aki a második helyre hozta be a Ferrarit. Ãgy Serafinit dobogós helyen értékelték F1-es karrierje egyetlen futamán.
Nem csak Serafini, a második helyezett Luigi Fagioli mutatója is elérhetetlennek látszik, aki 1950-51-ben hét futamon hatszor is dobogóra állhatott (85,71%).
A legkevesebb megszerzett pont egy futamon0,14
Stirling Moss, Alberto Ascari és Jean Behra
Az 1950-es években a verseny leggyorsabb körét futó pilóta egy ponttal gazdagodott. Az időmérőrendszerek azonban korántsem voltak olyan fejlettek, mint manapság, így gyakran még tizedmásodperces pontossággal sem tudtak mérni. Ãgy volt ez az 1955-es Brit Nagydíjon is, ahol a leggyorsabb kör egy perc ötven másodperc volt, melyet hét pilóta is elért. Az ezért járó egy pontot testvériesen hétfelé osztották, ezt kapták meg mindannyian. A hétből négyen pontszerzők lettek a futamon, Moss, Ascari és Behra viszont kénytelen volt ezzel a 0,14 ponttal megelégedni. Jean Behra egyébként ennyivel is zárta a szezon.
A rekord a jelenlegi szabályok közt szintén megdönthetetlennek mondható, hiszen jelenleg 0,5 pont a legkevesebb (természetesen a nullán kívül), amit egy pilóta szerezhet egy hétvégén: egy a verseny 75%-a előtt leintett futamon ennyit kap az utolsó pontszerző helyen befutó versenyző.
A legnagyobb különbség az első két helyezett közt4 perc 54 másodperc
1963, Belga Nagydíj
Első világbajnoki évében Jim Clark szenzációs teljesítményét nyújtott, de azévi hét győzelme közül is kiemelkedik a Spában elért sikere, amikor a nyolcadik rajthelyről átvette a vezetést a hihetetlen nehéz körülmények közt, majd az összes riválisát lekörözte. Bruce McLaren egyedüliként a mezőnyből vissza tudta venni a körét, de így is majdnem öt perccel Clark mögött ért célba.
Ez a rekord is megdönthetetlennek látszik, hiszen jelenleg a kis különbségek időszakát éljük a Formula-1-ben, egy húsz másodperces különbséggel elért győzelem már kiugrónak számít. Utoljára 1995-ben fordult elő, hogy a második helyezett kört kapjon az elsőtől, a szezonzárón, Ausztráliában Damon Hill kétszer is lekörözte Olivier Panist, de az időt tekintve közelébe sem ért Clark belgiumi sikerének.
Az F1Fanatic írása nyomán
