A W04-esnek szombatonként tulajdonképpen semmi gondja nem volt a szezon elejétől fogva, hiszen az időmérő edzések kétharmadát megnyerték Rosbergék, de a versenyeken szenvedtek, hogy az abroncsokat a megfelelő hőmérsékleti tartományba hozzák. A szezon első pár versenyét megpecsételte ez a probléma, kivéve a Monacói Nagydíjat, ahol Rosberg győzni tudott - nagyrészt a kiválasztott keveréknek és a pálya jellegének köszönhetően.
A Brit Nagydíjtól kezdve viszont eltűnt ez a probléma, így megszűnt a Mercedes abroncsainak túl gyors elhasználódása. Az abroncsok konstrukciója is megváltozott a silverstone-i defektsorozatot követően, ami bizonyosan segített a Mercedesen, de egy kicsiny, a passzív hűtőrendszerekre emlékeztető újítás, is nagy lépést jelenthetett a probléma megoldása felé.
A fenti kép Monzában készült, s megmutatja, hogyan tudja a Mercedes kontroll alatt tartani az gumik hőmérsékletét. Az abroncs belső oldalát apró kiszögellések borítják, s ez az egyenetlen felület megnöveli a felszín méretét, mely arra szolgál, hogy elvezesse a gumi által keltett hőt. Noha a változás csekélynek tűnik, ahhoz mégis elegendő lehet, hogy a gumik az optimális működési tartományban maradjanak.
A Williams korábbi főmérnöke, Mark Gillan szerint ez a dizájn nagyon komplex, s akár 25-30 százaléknyi fejlődést is hozhat. Véleménye szerint a Mercedes rengeteg időt és energiát áldozott ennek a megoldásnak a kifejlesztésére, mely bizonyosan hozzájárul a csapat eredményességéhez.
