1998 - Häkkinen simán nyer, Coulthard átverekszi magát a mezőnyön
A versenynaptárba való visszakerülést követő második Osztrák Nagydíjon a mezőny vitathatatlanul legerősebb autója, a McLaren-Mercedes MP4-13 kiemelkedett a versenytársak közül. Az esős kvalifikáció szokatlan rajtrácsot hozott: Giancarlo Fisichella élete első pole-ját szerezte a Benettonnal, mely egyúttal a csapat történetének utolsó első rajtkockája lett. Mellőle Jean Alesi indulhatott a Sauberrel, a második sorba pedig Häkkinen és Schumacher állhatott fel. A finn már az első kanyarban élre állt a McLarenjével, és simán nyerte a futamot, mögötte az egyaránt kalandos versenyt futó Coulthard és Schumacher ért célba. Előbbi úgy lett második, hogy az első körben elvesztette első légterelőjét, így az utolsó helyről kellett visszakapaszkodnia, Schumacher pedig egy Häkkinennel szembeni sikertelen előzési kísérletet követően ugyanígy járt, és majdnem egy kör hátrányt szedett össze. Az időmérő edzés két hősének versenye szomorú véget ért: Fisichella és Alesi egymással ütközött a 22. körben, így mindketten nulláztak.
1999 - Coulthard hibázik, ezúttal Häkkinen kerül a mezőny végére
"David, mit csinálsz?!" - kiabálta a csapatrádióba Adrian Newey a futam első körében, miután David Coulthard egy meglehetősen reménytelen előzési manőverbe kezdett az 1999-es futam első körében, melynek eredményeképp kiforgatta csapattársát, a bajnoki éllovas Häkkinent a versenyből. A finnek a mezőny végéről kellett felzárkóznia. A dolgok az utolsó boxkiállásnál még rosszabbra fordultak, miután Coulthard nem tudta a kellő sebességet hozni, hogy Irvine elé kerüljön, így a Schumacher balesetét követően Häkkinen első számú kihívójává előlépett észak-ír playboy megnyerte a futamot, és élete második győzelmével két pontra megközelítette finn riválisát a tabellán. Akár át is vehette volna a vezetést, de Häkkinen óriási versenyt futott, és egészen a harmadik helyig tört előre. A három dobogóson kívül még valaki számára emlékezetes maradt a verseny: minden idők talán leggazdagabb Formula-1-es versenyzője, a 99 futamon részt vevő Pedro Paulo Diniz itt szerezte karrierje utolsó pontját.
2001 - Csapatsorrend, első felvonás
Meleg pillanatokat élt át a mezőny a 2001-es futam startjánál, hiszen négy autó is a rajtrácson ragadt, de csodával határos módon nem akadtak össze az autók. A verseny elején a két Williams vezetett Montoya-Ralf Schumacher sorrendben, ám a német hamar kiesett, a kolumbiaira pedig nagy tempóban zárkózott fel csapattársa bátyja, Michael. Egy sikertelen előzési kísérletnek köszönhetően mindketten elhagyták a pályát, így Barrichello kezébe került a vezetés, ám a brazil nem tudta megtartani azt, hiszen Coulthard megelőzte őt a kiállásoknál, így négy sorozatban elért spielbergi második helyet követően végre megszerezte első - és egyetlen - ausztriai győzelmét. Az utolsó kör utolsó méterein Barrichellónak a csapat utasítására át kellett adnia második helyét a felzárkózó Schumachernek, saját maga és a szurkolók legnagyobb csalódására. Persze ez még egészen enyhe volt, ahhoz képest, ami egy év múlva következett.
2002 - Csapatsorrend, második felvonás
Az utolsó előtti A1-Ringen rendezett hétvége azon ritka alkalmak egyike volt, amikor Rubens Barrichello magasan a mezőny fölé nőtt. A szabadedzéseken mutatott meggyőző formáját követően az időmérőn hat tizedet adott Schumachernek, így kétség sem férhetett hozzá, hogy ő a futam toronymagas esélyese. Jean Todt azonban máshogy gondolta, s ismét Schumacher mögé parancsolta a brazilt, annak ellenére, hogy az előző öt futamon aratott négy győzelmének köszönhetően Schumacher bajnoki címe már április végén is szinte biztosnak látszott. Tiltakozásul Barrichello mindössze ötven méterrel a cél előtt engedte el csapattársát, jelezvén, hogy ez a győzelem neki járt volna. Schumacher megpróbálta kárpótolni Barrichellót azzal, hogy őt állította a dobogó tetejére, majd az év végén visszaadta neki a kölcsönt, amikor elengedte Indianapolisban, de már késő volt. Az eredményhirdetést füttykoncert kísérte, az istállót megbüntették, az FIA pedig betiltotta a csapatutasításokat.
Joshua Bonser írása nyomán
