Az 1943-ban született idén 70 éves Arturo Merzario a cowboy kalapok mellett az autóversenyzésért is rajongott, így nem meglepő, hogy a sportkocsi versenyeken sikereket elérő Arturo 1972-ben a Formula-1-es is megpróbálkozott, az 1000 kilométeres spá-i, vagy monzai versenyekkel ellentétben azonban a Formula-1-ben nem sok babér termett a számára. 1976-ig a Ferrarinál, a Williamsnél (Frank Williams Racing), a Fittipaldinál, a Marchnál, a Wolffnál és a Shadow-nél is megfordult olasz pilóta 45 futamon mindössze 11 pontot, három 4. és két 6. helyet volt képes szerezni.
Az 1970-es évek végén azonban az önmagában mindig kételkedő, extravagáns, láncdohányos Arturo úgy döntött, hogy filléres alapon saját csapatot alapít. Vakmerő tett volt ez egy olyan pilótától, aki hírnevet mindössze azzal szerzett magának, hogy az 1976-os Német Nagydíjon megállítva az autóját ő volt az egyik pilóta, aki kihúzta Niki Laudát a lángoló autóból. Az 1976-os szezon végén azonban Merzario versenyző ülés nélkül találta magát, de nem esett kétségbe és vett egy March kasztnit, meg egy Ford Cosworth motort, egy Hewland váltót és néhány Goodyear abroncsot. Ezzel készen is volt a Team Merzario és nekivágott az 1977-es szezonnak.A csapat első szezonja azonban katasztrofális volt, a March 761B mechanikailag megbízhatatlan és egyben lassú is volt. Merzario hét futamon mindössze négyszer tudta kvalifikálni magát a versenyre, de a célvonalat csak egyszer (Belga Nagydíj 14. hely) látta meg. Arturo így Monzában bejelentette, hogy a következő szezonban már saját autóval indul, így a szezon hátralévő részét feladva az új autó elkészítésére koncentrált.
A csapat első saját autója a Merzario A1 Giorgio Piola tervei alapján készült és tulajdonképpen leginkább egy March 761B átépítés volt Ferrari 312T2 stílusban. Merzario az első futamán a szezonnyitó Argentin Nagydíj viszont képes volt magát beverekedni az indulók közzé, az autó azonban a 9. körben a differenciálzár hibája miatt megállt. A helyzet később sem javult, így a Merzario A1 semmivel sem lett gyorsabb, vagy megbízhatóbb, mint a szülőanyja a March 761B. Az autóval Merzario végül 16 futamon 8-szor tudta kvalifikálni magát a versenyre, célba azonban egyszer sem ért, a Svéd Nagydíjon 8 körös (!) hátrányban elért 16. helye is értékelhetetlen volt.
Arturo azonban nem adta fel, így a csapat az 1979-es szezonra egy "új" autót készített. A Merzario A2-es azonban nem volt teljesen új, az idő rövidsége, no meg a pénzügyi eszközök hiánya miatt az A1-es vázára egy új karosszéria, oldaldoboz csomagot készítettek. Az úk kasztni a tervek szerint a már alkalmazott ground effect hatás révén pedig nagyobb leszorító erőt termelt. A csapat számára azonban az 1979-es szezon még rosszabb volt, mint az előző. Az első A1B autó még csak új felfüggesztést és az új karosszériát kapta meg, ezzel Merzario két futamra (Argentin és a Nyugat Amerikai Nagydíj) is kvalifikálta magát, egy ütközés és egy motorhiba miatt azonban egyszer sem sikerült célba érkeznie. A második változat a ground effect hatást is felhasználó A2-es (vagy A3-as) az európai futamok kezdetére a Spanyol Nagydíjra érkezett meg. Az új A2-es azonban túlsúlyos lett és egyáltalán nem volt jól kezelhető, így Arturo egyetlen egy futamra sem tudta magát kvalifikálni vele. Merzario a Belga Nagydíj hétvégéjén egy balesetben a lábát is eltörte, de miközben lábadozott egy másik kis alakulat a Kauhsen csődbement, Merzario pedig elhatározta, hogy felvásárolja a csapat után maradt felszerelést, és a csapat pilótáját Gianfranco Brancatellit, így a Monacói Nagydíjon őt indította maga helyett.
Merzario azonban gyorsan feladta azt az elképzelést, hogy Brancatelli számára épít egy második A2-es kasztnit, helyette inkább úgy döntött, hogy a megszerzett Kauhsen WK004-es autót Gianpaolo Dallara segítségével továbbfejleszti. Ãgy a Brit Nagydíjra már meg is érkezett a szintén ground effect stílusban készült Merzario A4-es. Jobb aerodinamika, központi üzemanyag tank, emelőkaros első és hátsó felfüggesztés, a kerekeken belülre helyezet fékek és erősen megdöntött hűtők.Papíron mindez jól hangzott az A4-es azonban semmivel sem volt gyorsabb az elődmodelleknél. A Német Nagydíjon Merzario majd hat másodperccel volt lassabb például, mint a legközelebbi ellenfelének számító Patrick Gaillard Ensignje és 13 másodperccel marad el a pole pozíciós időtől. A helyzet később sem változott, így Arturo már a szezonból hátralévő futamokon egyszer sem tudta megszerezni az indulás jogát, majd az év végén a Team Merzario szép csöndben távozott a Formula-1-ből, hogy 1984 végéig még a Formula-2-ben szerepeljenek tovább szerény eredményekkel.
