Például a márka Super Trofeo év végi világdöntőjére, ahová bennünket is elhívott a széria abroncsszállítója, a Hankook, hogy belekóstolhassunk a hatvanesztendős márka összes olyan tulajdonságába, amelyek legendássá teszik a gyártót eddigi, jelenlegi és jövőbeli modelljeit. És ahol nem szabad meglepődni, ha a címben szereplő kérdést felteszik az embernek.
Pierre-Louis Chovet, egy szemtelenül fiatal, de máris számtalan nívós sport- és formulaautós bajnokságot megjárt pilóta invitál bennünket pár tesztkörre Vallelungában, a Piero Taruffiról elnevezett pályán zajló Lamborghini Super Trofeo világdöntő egyik szünetében. A hivatalos program első állomásán várakozunk, Rómától nem messze, a híres komplexum egyik eldugott szegletében, ahol egy hevenyészett földutas kört alakítottak ki, hogy azon a meghívott VIP vendégeknek bemutathassák a márka legújabb büszkeségeinek tudását. Az első élményeken már túl is vagyunk, a profi instruktorok élvezettel szemléltetik, mit tud a laza talajon az eredetileg aszfaltra tervezett Huracan egyik utolsó limitált szériája, a Sterrato.
A Gallardo utódmodelljének első példányát még 2014-ben leplezték le a Genfi Autószalonon. Ha egy kicsit belegondolunk, már az ötlet is földbe döngöli az embert, hogy ebből a szépséges és nemes sportkocsiból tíz év elteltével egy terepi száguldásra alkalmas szörnyet alakítanak ki. Ráadásul magában a gyárban torzítják el azokat a gyönyörű arányokat, amelyek olyan fenségessé tesznek egy különleges olasz autót. Mégis itt állunk egy ralipályára emlékeztető helyszínen, hogy megcsodáljuk a V10-es erőforrással szerelt, 610 lovas szörnyetegek küzdelmét az elemekkel.
És amikor már azt hisszük, hogy ennek a programnak a végére ért, Pierre-Louis bedobja: „Ez a világ egyik legeszementebb Lamborghinije, kipróbálod?” A rutinos újságírókból álló küldöttség nagyobbik része visszahőköl, hiszen végtére is egy negyedmillió eurós kocsiról beszélünk, míg a kisebbik csapat örömmel veti magát a bal egybe, hogy a spártaira csupaszított (ugyanakkor a legmodernebb technikával mégis telezsúfolt) utastérben nekilóduljon élete élményének.
Én is megyek. Az első kör a kanyargós pálya óvatos megismerésére és a félelem leküzdésére kell, de a második fordulóban már nagy gázzal hajtok el a „célegyenesben” a közönség előtt. Profinak érzem magam, miközben a szívem mélyén tudom, hogy a tempóm kívülről nézve nevetséges, ezernyi elektronika óvja az utamat, és amikor kipörögnek a kerekek, vagy a kanyarokban kivágódik az autó hátulja, az ellenkormányzás mellett a Lamborghini mérnökeinek tudása is segítségemre van. De mégiscsak egy elképesztő Lamborghini „raliautót” nyúzok egy tesztpályán.
A második stáció a márka szabadidőmodelljének, pontosabban annak tudásának megismerése egy klasszikus vezetéstechnikai pályán. Bójákkal, rántópaddal, gyorsulási teszttel és még ki tudja, mi mindennel. Az Urus kapcsán is hasonló a menetrend, mint a korábbi megállónál: előbb egy instruktor mutogatja el a feladatokat, illetve ő avat be a technikai részletekbe, majd átadja a kormányt a legvállalkozóbb szelleműbb zsurnalisztáknak. A Super Sport Utility Vehicle – néhány kolléga szerint egyszerű divatterepjáró – elképesztő belsővel és fantasztikus térrel csábít, de nem szabad megfeledkezni a 650 (!) lóerőről, illetve a forintban százmillió feletti vételárról sem. Amikor a rövid teszt végén amatőr módon szóba hozom, hogy egy BMW X5-ös formájában nekem is egy hasonló kategóriájú autó áll a garázsomban, a szintén nagyon fiatal gyári instruktor csak elnézően rámtekint, és mosolyogva valami olyasmit gondol, hogy „…lehet, hogy hasonló, de a különbség ég és föld.”
A harmadik feladatunk teljesítésére egy keveset várnunk kell, amíg véget ér egy futam a 4085 méteres aszfaltcsíkon. Ahogyan a közönség moraja alábbhagy, és az emberek elindulnak a paddock felé, hogy közelebbről is megnézzék a csodás kocsikat az utolsó verseny előtt, mi már védőfelszerelést húzunk és belehajtogatjuk magunkat a Huracan versenyváltozatának anyósülésére, és próbálunk olyan pozíciót felvenni, hogy az extrém alacsony tető ne nyomja le a sisakos fejünket.
Mindezen persze nem sok időnk van gondolkodni, miután a gyári csapat, a Squadra Corse mérnökei által megálmodott GT3 EVO2 5,2 literes erőforrás a boxutcát elhagyva annyi üzemanyagot kap, hogy azt hihetnénk, a végső célpont maga a Hold. A mindössze 1230 kilogrammos csoda szintén nagyon fiatal, ámde nagyon rutinos pilótájának eszében sincs elvenni a gázt és fékezni a kocsin az első kanyarkombinációban. A Hankook Ventus Race 325 milliméter széles abroncsai a sokat látott aszfaltba kapaszkodnak, és a Curva Grandén úgy repülünk át, hogy eláll az ember lélegzete. Az élmény annyira földöntúli, hogy csak az első visszafordítóba érkezve gondolja úgy az utas, hogy mégsem teszi ki magát semmilyen szégyennek, és nem kéri meg a sofőrt, álljon meg vele most azonnal…
Annak is jut persze élmény bőséggel, akinek nem volt elég bátorsága a fent említett, nem éppen mindennapi kalandokhoz. A paddockban több napra elég látnivaló akad a csapatok garázsaiban (egy német istállóban még egy magyar szerelővel, az egykori hazai túraautós bajnokkal, Mohácsi Ákossal is összefuthatunk!), s megtekinthető a márka teljesen elektromos szupersportkocsija, a Revuelto is. A kongresszusi központ köré szervezett látványosságok között az első számú megtapogatnivaló a Ducati motorkerékpár Lamborghinihez igazított modellje, az épületen belül pedig azt is megtudhatjuk, mit jelent a versenyautók szélvédőjére ragasztott szponzori reklámfelirat, a Roger Dubuis. (Egy prémium svájci óramárkát, amelynek darabjait 30-40 millió forint árulják.) A parkoló exkluzív területén is csak kapkodjuk a fejünket, hiszen olyan féltve őrzött utcai legendák érkeznek a kiállítási területre, mint a Murcielago, az Aventador, a Diablo, a Countach vagy a Reventon – természetesen megszámlálhatatlan Huracan mellett. (Aki mélyebben elmerülne a témában, annak ezt a cikket ajánljuk.)
Az elképesztő kalandok ezen a ponton véget is érhetnének, ha nem állna a rendelkezésünkre egy komplett szimulátor-arzenál, vagy vakok és süketek lennénk, és nem akarnánk megnézni illetve meghallgatni, ahogy 82 darab színpompás festésű Super Trofeo fülsiketítő hangon nekivág az utolsó, mindent eldöntő, 50 perces csatának. A három kontinens bajnokságából Róma mellé logisztikázott Lamborghini-arzenál legjobbja végül Amaury Bonduel lesz, aki ugyan a második futamon csak harmadik helyen végez, ám miután az első erőpróbát megnyerte, Belgiumba kerülhet a széria legértékesebb 2023-as trófeája.
A Hankook Tire és a Lamborghini Squadra Corse
A prémium abroncsgyártó 2023-ban lett a neves sorozat kizárólagos gumiszállítója. A Hankook a Ventus Race-t biztosította a csapatoknak, amelyek egy év alatt kontinensenként (Európa, Ázsia és Észak-Amerika) 18 futamot teljesítettek, olyan rangos pályákat látogatva meg, mint Spa-Francorchamps, a Nürburgring, Laguna Seca vagy a koreai Inje Speedium.
Manfred Sandbichler, a Hankook európai motorsport-igazgatója így értékelte a szezont: „Fantasztikusan zárult a debütáló évünk a Lamborghini Super Trofeo hivatalos gumiabroncs-partnereként. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett ebben az izgalmas, rendkívül magas színvonalú versenyzéssel tarkított szezonban, és természetesen gratulálok a győzteseknek.”
Ami a koreai prémium abroncsok gyártóját illeti: a Hankook Tire a különböző motorsport-kategóriák mellett személygépkocsik, terepjárók, SUV-ok, könnyű tehergépkocsik, teherautók és buszok számára készít gumikat. Több mint 160 országba szállítja termékeit, és világszinten hozzávetőlegesen 20 000 alkalmazottat foglalkoztat. A cég európai központja Neu-Isenburgban, Frankfurt am Main közelében, egyetlen európai gyára pedig Dunaújváros mellett, Rácalmáson található. A magyar komplexum 3000 alkalmazottat foglalkoztat, és évente 17 millió abroncsot állít elő.
