A Forma-1-es pilóták életének szerves részét képezik a sajtó- és PR-események, valamint a kamerákba való pózolás - szükséges rossz, mondhatjuk így is, hiszen kizökkentik őket a normál kerékvágásból, viszont hatalmas összegeket szakítanak le a megjelenések miatt. A bulvársajtó azonban egészen más lapra tartozik: a paparazzók leginkább a versenyzők pályán kívüli dolgaira kíváncsiak, hogy ki kivel és hová megy, mit eszik, mit csinál, amely egy idő után igencsak fárasztó tud lenni.
Jenson Button 2000-ben robbant be a Forma-1-be, Aranyfiúnak nevezték, s bár eleinte élvezte a rivaldafényt, hamar meglátta a pilótalét árnyoldalát, amely még visszavonulása után is érezteti hatását. „Most, hogy Los Angelesben élek, rengetegszer kapnak lencsevégre” - írta a 2009-es világbajnok „Life To The Limit” című, önéletrajzi könyvében.
„Vicces, de nem akkor, amikor kijövök egy étteremből, mert az épület előtt lődörgő lesifotósok nem sokat tudnak a Forma-1-ről, ezért ott biztonságban vagyok. De rengeteg dél-amerikai paparazzo is van Los Angelesben, és mindig felismernek. Brentwoodban (LA egyik kerülete - a szerk.) szoktam futni, és azt hinné az ember, hogy ott nem jönnek utánad. De igen, és képeket készítenek rólam, ahogyan futok. Ez a legfurcsább. Folyamatosan elcsodálkozok azon, honnan tudják, hol leszek majd.”
A brit kitért a londoni és Los Angelesi paparazzók közötti különbségekre is. „Ha LA-ben megállsz, és hagyod, hogy lefotózzanak - felfelé mutatott hüvelykujj, egy erőltetett vigyor, ’Rendben lesz, srácok?’ -, akkor lekopnak. A brit lesifotósok trükkösebbek. Azt mondják: ’Gyerünk Jenson, hagyd, hogy lefotózzunk, aztán hagyunk téged. Egy gyors kép, haver, ennyi az egész.’ Aztán persze lefotóznak, megint hüvelykujj és vigyor, ’Rendben lesz, srácok?, hogy aztán ellentmondjanak maguknak.”
„Egyértelműen azt akarják, hogy zaklatottnak tűnj, mert az ilyen képeket tudják felhasználni azokhoz a sztorikhoz, ahol te vagy a rohadék, hogy hogyan roppansz össze nyomás alatt, vagy bármi máshoz, amit úgy döntöttek, rólad írnak a héten. Beszállsz az autóba, és követnek a sajátjukban. Egészen hazáig jönnek utánam, és lefotóznak, hogyan lépek be az otthonomba. Úgy érzed, hogy csapdába kerültél, üldöznek, ez pedig nem éppen kellemes érzés.”
„Az emberek azonban elfelejtik, hogy a képek, melyeket látnak, éppen az általuk kívánt hatást éri el. Nem azért nézel ki szarul egy fotón, mert nagy a nyomás rajtad az F1-ben, hogy problémák vannak a szerelmi életedben, vagy legyen szó bármilyen baromságról, amit hozzáfűznek - azért nézel úgy, mert egy paparazzo az utadba állt. Egyszer autóban ültünk, amikor egy barátom eltakarta az arcomat a kezével, hogy megóvjon tőlük. Ebből azt a sztorit hozták le, hogy Jenson veszélyesen vezet, a barátja kezével a szemei előtt, noha nem is vezettem, mert paparazzók voltak az útban - a barátom egyedül azt akarta megakadályozni, hogy képet készítsenek rólam” - tette hozzá az idén visszavonult pilóta.
