Talán sokan vannak, akiknek semmit nem mond a slot-car neve. „Egy vájatvezetéses autóversenypálya rendszer, mely a pályaelemekhez kapcsolódó és azon keresztül irányítható autókkal működik” – áll a játékot gyártó Carrera oldalán a definíció. Azaz síneken guruló, távirányítós kisautók, és persze az ezekhez tartozó pálya. A Carrerát akár a slot-car szinonimájaként is használhatjuk, Magyarországon ugyanis szinte egyedül ennek az ausztriai cégnek a termékei találhatók meg a piacon.
A kínálatukra azonban emiatt nem lehet panasza senkinek. 130 oldalas katalógusukat úgy kell elképzelni – túl a legfiatalabb korosztályt célzó, Super Mario és Verdák stílusú játékokon –, mintha a világ motorsportjának élvonala költözött volna bele. Ugyanúgy megtalálhatjuk oldalain Sebastian Vettel tavalyi RB9-esét, a Citroen WRC-autóját, Mattias Ekström Audiját vagy Augusto Farfus BMW-jét – DTM-kínálatuk különösen erős –, mint a Ferrari új szupersportkocsiját, a LaFerrarit, de akár még Formula-E autókat is hazavihetünk, ha akarunk. A cég különösen büszke a Porsche 904 Carrera GTS modelljére, melynek eredetijével egy időben született meg.
Bevallom, korábban nem értettem, mi olyan nagy kihívás abban, hogy egy ilyen kisautót elvezessünk. Miért a ’motorsport’, ’száguldás’, ’izgalom’ szavak köszönnek vissza rendszeresen a Carrera reklámjaiban? Otthon jó szórakozás, az biztos, na de hogy versenyeket rendeznek velük?
Akkor még azt gondoltam, a slot-carok irányítása egy gomb folyamatos nyomva tartásából áll – a videókon egyforma, néha szemmel is alig követhető tempóban száguldanak a pályákon, semmi sem utalt arra, hogy itt lassítások, gyorsítások történnek. Elég volt először kezembe venni egy Carrera-távirányítót, hogy lássam, mekkorát tévedtem. Az említett gombot nem csupán benyomni lehet, hanem hasonlóan működik, mint egy gázpedál. Szabályozhatom a gázadás mennyiségét, a teljes felengedés pedig fékezéssel egyenértékű.
Egy meglehetősen egyszerű, kisebb pályán tettem meg első köreim, ami tanulópályának is nevezhető, két párhuzamos egyenes és két kanyar alkotta. Nem is kell mondani, hiába lassítottam úgy, ahogyan szükségesnek éreztem, rögtön kirepültem az elsőben. Némi gyakorlás után aztán belejöttem – mármint abba, hogy pályán tartsam az autót –, de még így is nehéz lett volna számolni, hányszor borultam az Aston Martinnal. A pályát körülvevő kerítés különösen hasznos, ha nincs, több alkalommal egyszerűen leugrattam volna az asztalról. A hátsó légterelőt így is többször elveszítettem.
Később a megjelent újságírók között versenyt rendeztek, egy jóval nagyobb és komolyabb pályán, ami a Hungaroringet mintázta, és egy négy-öt méter oldalhosszúságú asztalon kapott helyet. A jelenlevők közül a többség valószínűleg akkor vezetett először Carrera-autót, de néhány próbakör után láthatóan ráéreztek a ritmusra. Persze így sem telt el kör anélkül, hogy legalább egyvalaki ki ne csúszott volna, elég volt pillanatnyi figyelmetlenség, és az ember már repült is.
A digitális versenypályák időmérő rendszerrel vannak felszerelve, így sosem okozott gondot megállapítani, hogy éppen ki hányadik helyen tart, a rendszer a köridőket ezredmásodperc pontossággal méri. A sávok között – a Hungaroringen ebből négy futott – lehetséges a váltás is, ami elsősorban az előzést segíti, habár ez az újságírók futamának résztvevőit kevésbé érintette. Összehasonlításként, ezen a pályán a gyakorlott versenyzők 6 másodperces köröket tudnak futni, a média leggyorsabbja a 8-at közelítette meg. A Formula.hu képviseletében végül a harmadik helyet szereztem meg.
Az újságírók versenye egy jóval nagyobb program nyitányaként szolgált: december 14-én tartották a slot-carok bajnoksága, a Carrera Challenge Tour magyarországi döntőjét – a cég minden országban rendez ilyet, amelynek piacán érdekelt, például Franciaországban, Lengyelországban, az Egyesült Államokban, továbbá Ausztriában és Németországban, ahol a legnagyobb a slot-car kultusza. És hogy hazánkban hányan érdeklődnek egy ilyen verseny iránt? Összesen mintegy ötszázan neveztek, november közepétől egy hónapon keresztül zajlottak selejtezők, a döntőn így már csak azok vettek részt, akik a legrutinosabban kezelték a távirányítót.
Az indulók három kategóriában csaptak össze, a 7-12, 13-17 éves, valamint 18 feletti korcsoportban. Utóbbi győztese Németországba utazhat, ahol a világbajnokágon vehet részt – mert a Carrera ilyet is tart a nemzeti versenyek mellett – a következő évben. Ezt a korosztályt Tóth Antal nyerte, akinek fia, Tóth Benjamin a 7-12 évesek között lett legjobb – talán nem meglepő, hogy mindketten egyszerre cseppentek bele ebbe a műfajba.
