Tavaly a Hungaroringre érkezve abba a hibába eshetett az ember (én bele is estem), hogy szinte teljes biztonsággal állíthatta, hogy az addig bombaformában versenyző Stefano Coletti és az utána kapaszkodó, kevésbé rutinos, de nagyon tehetséges brazil Felipe Nasr között dől el a bajnoki cím sorsa. Aztán valami hihetetlen, máig megmagyarázhatatlan dolog történt, hisz az addig hét dobogós helyet, három győzelmet szerző monacói fenegyerek az év második felében gyakorlatilag pontot sem szerzett! Ráadásul még csak nem is a korábban szorgosan gyűjtögető Nasr lett a befutó, hisz mindössze a negyedik helyen végzett a jól finiselő, akkori F1 tesztpilóták Fabio Leimer (Sauber), Sam Bird (Mercedes) és James Calado (Force India) mögött.
Ennyire kiszámíthatatlan és szoros mostanság a mezőny, és ami nem mellékes, a vérre, illetve a jövőért menő versenyek felülmúlják a Forma-1 izgalmait. Nem csak azért érdemes odafigyelni ezekre a fiúkra, mert a jelenlegi királykategória fél mezőnye innen jutott fel a csúcsra, hanem mert valóban parádés, amit hétről-hétre a pályán produkálnak.
Palmerrel, Colettivel, Cecottoval, Leallal és Richelmivel a fedélzeten idén is sok a tapasztalt, mostanra beért versenyző, akikhez a szezon előrehaladtával folyamatosan nőnek fel a tehetséges fiatalok, újoncok is. Ahogy azonban a Forma-1-ben sem, itt sem mindegy, melyik csapatnál köt ki az ember, és hol érzi magát otthon, magabiztosan. Itt is vannak topistállók, amelyek az azonos kasztni és motorok mellett mégis jobb technikai felszereltséggel, szakembergárdával, vagy épp szervezettséggel és kommunikációval rendelkeznek, és akik igyekeznek a legjobb pilótákat (legalább az egyik volánnál) versenybe küldeni.
Jelenleg az a Jolyon Palmer vezeti az összetettet, akinek édesapja, Jonathan a nyolcvanas évek végén az egyetlen doktori címmel büszkélkedő Forma-1-es pilóta volt. Az ifjabb Palmer immár negyedik évét tapossa a GP2-ben, időnként (például tavaly a Hungaroringen és Szingapúrban) eddig is fantasztikus futamokat produkált, de láthatóan az idei évre állt össze igazán fejben is, így az egykori Formula 2 második helyezettje 38 pontos előnnyel reális esélyese a bajnoki címnek. Ebben segítségére van az utóbbi évek egyik legsikeresebb alakulata, a francia DAMS csapat is, akikkel Romain Grosjean és a tavaly Lotus tesztpilótaként edződő Davide Valsecchi is nyert már bajnokságot.
A legfőbb ellenfélnek, a két év alatt felfejlődő Carlin csapat ászának, Felipe Nasrnak azonban ehhez mindenképp lesz egy-két szava. Már csak azért is, mert a brazil már befészkelte magát a Williams Formula-1-es csapatába, és ha továbbra is tudja hozni a győzelmeket - jelenleg háromnál tart -, akkor Felipe Massa esetleges gyengébb szereplése esetén azonnal esélyhez juthat élesben is egy F1-es volánjánál. A csapattárs Julian Omar Leal, aki a kolumbiai tőkének köszönhetően kihagyhatatlan tagja a mezőnynek, csak asszisztálhat ehhez.
Akik egyre jobban Palmer és Nasr nyakára érnek, azok a Racing Engineering versenyzői. A spanyol csapat megadta az utolsó lehetőséget a Rapax-szal tavaly a mennyországból pokolba zuhanó Colettinek, de az utóbbi két hétvégén a Top 3 sarkába érő pilóta szezon eleji gyengélkedése azt mutatja, hogy a monacói herceg barátjának idén sem erőssége a folyamatosság. A Ferrari Akadémián "tanuló" csapattárs, Raffaele Marciello újoncként Ausztriában kezdte igazán elkapni a fonalat, de a spanyolok idén aligha védhetik meg a Fabio Leimerrel begyűjtött egyéni címüket.
Ha a fiatal tehetségeket nézzük, a "másodéves" Mitch Evans - aki épp Silverstone-ban nyerte élete első GP2-es futamát az orosz Russian Time alakulattal, amely tavaly (újoncként!) hatalmas meglepetésre bajnok lett -, a hajrában komolyan odaérhet, ahogy a McLaren utánpótlás Stoffel Vandoorne sem szeretne lemaradni a korábban Nicolas Todt kezében lévő egykori sikercsapat, az ART színeiben. Bár a francia gárda nem rendelkezik már azzal az "erős csomaggal", amellyel annak idején Nico Rosbergnek és Lewis Hamiltonnak játék volt azonnal bajnokká válnia, az F1 továbbra sem vette le a szemét az istálló felfedezettjeiről.
És ott van még a sötét ló, a 2014-es idény legnagyobb meglepetése: a Trident csapat, amely a rutinos ifjabb Johnny Cecottoval a semmiből tört elő. A 2006-ban a show bizniszben is érdekelt Maurizio Salvadori autóversenyzés iránti szeretete révén GP2-ben debütált olaszoktól eddig csak egy-egy fellángolásra telt. A legsikeresebb versenyzőjük Baumgartner Zsolt egykori Forma-1-es csapattársa, Gianmaria Bruni volt két győzelemmel és egy összetettbeli hatodik helyezéssel, azonban egy aktív versenyző, a négy éve nálunk még GP2 futamgyőztes Giacomo Ricci csapatmenedzseri szerződtetésével teljesen megváltozott a csapat hatékonysága. Ricci versenyzői tapasztalata, a stratégiai rálátása a futamokra, a csapathoz, pilótákhoz való empatikus hozzáállása óriási lendületet adott a Tridentnek és a két győzelmével harmadik helyen álló Cecottonak, akik már elhiszik, hogy képesek a bajnoki címért folytatott küzdelemre.