SzámSzerint
Szám szerint - Az ""Emberi Tényező" 1996-ban
Az egyéni teljesítményt szemléltetni kívánó statisztikák sorában a harmadik ilyen fejezet egy 18 évvel ezelőtti F1-es évadot igyekszik átvilágítani. Csak emlékeztetőül: azt studírozzuk, hogy egy adott versenyző milyen helyezést tudott elérni a lehetőségeihez képest. A ""lehetőség" mértékét a csapatának az eredményessége határozta meg.
részletekSzám szerint: Emberi tényező a 2012-es szezonban
A múlt alkalommal a tavalyi, 2013-as szezont vizsgáltuk meg, erre alkalmaztunk egy módszert, amely az F1-es csapatok eredményességéhez mérte az egyes versenyzőkét. Lépjünk még egyet vissza az időben, és nézzük meg, hogy vajon mi történt 2012-ben.
részletekSzám szerint - Ez lenne az emberi tényező?
Komoly fejtörést okoz, ha az ember, azaz a versenyző szerepét próbáljuk felmérni egy verseny, vagy akár a bajnokság eredményében.
részletekSzám szerint - Edzésmenők, tréning ""világbajnokok"
A versenyfutás már az időmérő edzéseken elkezdődik az ígéretes helyekért, elsősorban a pozícióbeli előnyök miatt. Azonban ennek van egy másik, pszichés vonzata is: aki megszerzi a pole-pozíciót, az némi lélektani előnyhöz is jut, mert az előzetes megmérettetésen legyőzte, elverte az ellenfeleit.
részletekSzám szerint: A "túlélő" futamok
Az időjárás, a technika ördöge vagy sokak egyidejű balszerencséje esetenként széles rendet vágott a mezőnyben. Nézzük meg most azokat az eseteket, amikor feltűnően kevés versenyautó maradt a pályán.
részletekSzám szerint: Élen minden körben!
Teljes dominanciának nevezhetjük, ha ugyanaz a csapat vezet egy nagydíj összes körében. Megvizsgáltam, hogy a világbajnokság történetében (1950-től kezdve és a 2014-es Magyar Nagydíjjal zárva) hányszor volt példa ilyen fölényre.
részletekSzám szerint: Az 5 km-es pályaszabvány
A nyolcvanas években az uralkodó pályahossz 4 km volt, 16 versenyhelyszínből egy tucatra valót számoltunk össze ezzel a kiterjedéssel. Csak alsó kivétel volt Long Beach és Monte Carlo a rövidebb körével, és felső kivétel Hockenheim, Monza, ill. Zeltweg a hosszabb körével.
részletekSzám szerint: Rivalizáló csapattársak, kié lett a vb-cím?
Tekintsünk bele az idő kútjába, az utóbbi negyven év mélységeibe. Nézzük meg azokat az évadokat, ahol csapattársi küzdelem folyt a világbajnoki címért. Azt látjuk, hogy gyakran az lett a végső világbajnok, aki alulmaradt csapattársával szemben a versenyek többségénél! Ebből egyenesen következik, hogy a sikeresebbé lett versenyző azokon a versenyeken szerezte meg a szükséges előnyt, amelyeken ellenfele nem tudott végigmenni.
részletekSzám szerint: Hány versenyen át vezették a bajnoki tabellát?
Vajon mely csapatok utazhattak a legtöbbször a következő pályára a tabellaelsőség biztos tudatában? Hány futamon keresztül vezették a konstruktőrök világbajnoki ponttáblázatát?
részletekSzám szerint: Győzedelmes évek - élre törhet a Mercedes
Vajon melyik évben, és melyek voltak a legerősebb, legdominánsabb, győzelmet győzelemre leghatékonyabban halmozó csapatok? Az évekre bontott listára kerüléshez a csapatoknak legalább futamaik felét meg kellett nyerniük, tehát 50%-os győzelmi arányt kellett hozniuk!
részletekSzám szerint: A duplán fontos zárófutam
Ebben az évben először fordul elő a világbajnokság történetében, hogy szabályzatilag, nyíltan támogatják az utolsó pillanatig mesterségesen fenntartott többesélyességet. Most már a látszatra sem ügyelnek, hanem az utolsó futam jelentőségét a duplájára emelték, annak érdekében, hogy növeljék az élboly bizonytalanságát.
részletekSzám szerint: Meddő versenyek
Most azt vizsgáljuk meg, hogy kik voltak a vb-pontot hiányoló, viszonylag sikertelen versenyzők. Vajon hány versenyen át tartott a pontínséges időszakuk? Azaz hányszor teljesítettek ebből a szempontból ""meddő" versenyt?
részletek
