Szám szerint: Emberi tényező a 2012-es szezonban

A 2012-es táblázat végeredménye - legalábbis az élbolyt tekintve - nagyon hasonlít a 2013-as év hasonló táblázatához! (A híres mondás szerint, ha valami egyszer történik meg, az lehet véletlen. Ha kétszer, akkor az egybeesés, de ha háromszor, akkor az már összeesküvés).

Sokatmondó "egybeesés" tehát, hogy ismét Raikkönen, Hülkenberg és Alonso "mutatta" a legtöbbet körülményeihez képest, legalábbis az alkalmazott képlet szerint. Ebben nyilván nyomot hagyott az is, hogy nem a legjobb csapatban nyomták a pedált, de mégis olyan versenytechnika támogatásával, amelyben befolyásolták a futamok végkimenetelét. Ez a mellékkörülmény kétségtelenül segíti a szemléltetést!

A lineáris visszaosztás egy részvétlen mérleghinta-hatást is generál, hiszen amennyivel feljebb végzett Alonso vagy Hülkenberg a "reálisnál", egyidőben annyival lejjebb szorította csapattársát.

Timo Glock és Charles Pic a Marussiában esélyt sem kapott, hogy egyáltalán "bizonyítványt" szerezzen, hiszen a gyenge technika miatt száműzve voltak a pontzónából, akárcsak a HRT versenyzői (De La Rosa és Karthikeyan).

Hamilton (McLaren) és Perez (Sauber) is tapinthatóbban segítette csapatát a konstruktőri bajnokságban, mint például Massa (Ferrari) és Schumacher (Mercedes). A lista aljára Mark Webber szorult, mert a csapata produkciójához képest a leghátrább végzett a pilóták tabelláján.

Szembeötlő eltérés 2013-hoz képest, hogy kiegyenlítettebb volt a mezőny egy évvel korábban. A kilenc felbecsült csapatból hatnál az elvárhatóhoz képest csak minimális eltérés mutatkozott a pilóták eredményességében. 2013-ban nagyobb lett a "szórás", tehát az eltérés az egyes csapattársak sikeressége között.