A magyarországi DTM-hétvégére is elkísérte a német túraautó-bajnokságot annak állandó betétprogramja, az Audi TT Cup, melynek mezőnyét minden helyszínen néhány meghívott vendég egészíti ki. Magyarországon a VIP-versenyzők sorában két Superbike-menő, Chaz Davies és Xavi Fores mellett Telek Gábor újságíró-kollégánk is feltűnt, akit versenyzői múltja miatt választott ki az Audi erre a szerepre. Az aktív karrierjével immár közel egy évtizede felhagyó vendégpilóta becsülettel helytállt, s a VIP-versenyzők mezőnyében egy második és egy harmadik helyet szerzett. A második futam onboard-felvétele ide kattintva tekinthető meg.
„Mi elsősorban azért voltunk itt, hogy kipróbálhassuk ezt a világot” – kezdte nyilatkozatát a vasárnapi versenyt követően Telek Gábor. „Hogy milyen eredményt megyünk olyan fiatal tehetségek ellen, akik fél életüket a versenyautóban töltik, az másodlagos volt, kaptunk is tőlük rendesen – a legjobb VIP-esek is csak megközelíteni tudták az állandó mezőny végét. Annyi előnyünk volt a többiekkel szemben, hogy a második futamra friss abroncsokat rakhattunk fel, így az elején, amíg a mieink el nem koptak, jobban tudtuk velük tartani a lépést. A végén már nem akartam erőltetni, hiszen megvolt a második hely, az autót pedig nem illik törötten visszaadni. Ki akartam élvezni minden egyes métert, az időmérőhöz képest javítani is tudtam a köridőmön, nagyszerű élmény volt.”
Arról, hogy hogyan jutott odáig, hogy hosszú évekkel versenyzői karrierje vége után a DTM-hétvégén szerepelhessen, Telek Gábor a következőket mesélte: „Amikor felhívtak a Porsche Hungáriától, hogy lenne-e kedvem hozzá, egy pillanatig sem gondolkodtam, de ezt követően volt egy látogatás az Audinál is. Kint Neuburgban az egykori világbajnoki futamgyőztes raliversenyző, Sepp Haider leült velünk egy asztalhoz, s rögtön azzal kezdte, hogy ne feledjük, hogy vendégversenyzők vagyunk, s ne szóljunk bele a bajnoki küzdelembe.”
„Ezt követően az Audi neuburgi pályáján mentünk 15 kört egy R8-assal Simon Evans, a Formula-E-s Mitch öccsével, ezt követően elmagyarázták a TT-k működését, s ezekkel is felmérték, hogy mit tudunk. Csak utólag mondták el, hogy ez egyúttal egy szűrés is volt, ha például háttal ültem volna be az autóba, biztosan azonnal elküldenek. És aztán Sepp azt is elmondta, hogy ha az első három, gumimelegítésre szánt körben háromszor megpördültünk volna, úgy hazazavar minket, hogy a lábunk nem éri a földet, hiszen megmondták, hogy fel kell melegíteni az abroncsokat.”
Akinek pedig eddig nem volt ismerős Telek Gábor neve, azok számára maga az egykori versenyző mutatkozik be: „Négy éven át versenyezhettem a Renault Clio-kupában, bár először az Astrában kellett volna mennem, de Zengő Zoli ismerte annyira a képességeimet, hogy egyből a Clióval kezdhettem. Pályaversenyeken nem voltak nagy eredményeim, a legnagyobb baj az volt velem, hogy gondolkodom a pályán: a féktáv előtt osztok-szorzok, hogy ha ütközünk, akkor az mennyi pénzébe fog kerülni a Zengőnek.”
„A hegyiversenyeken viszont mindig jól mentem a súlyhátrányom ellenére, hiszen ott csak te vagy, az autó, a pálya és az idő, és odateheted magad. Parádon, Orfűn és a Mecsekben is szereztem dobogós helyeket a negyvenfős Clio-mezőnyből, a pályaversenyeken viszont rendszerint a 8-14. hely között zártam. A hegyiversenyek előtt szlalomokat viszont rendre fölényesen nyertem, ez valószínűleg a lesiklómúltamnak is köszönhető, hiszen teljesen más ritmusban tudtam forgolódni, mint a többiek.”
„A cliós évek azért is jelentettek sokat számomra, mert olyan pilótákkal versenyezhettem együtt, akiket gyerekként vagy később egyszerű autós újságolvasóként nagyon tiszteltem. És azt is tegyük hozzá, hogy ebből a Clióból nőtt ki egy Kiss Norbi, egy Wéber Gábor, egy Michelisz, hogy mást ne is említsük. Én viszont itt maradtam, de ez jól is van így.”
S hogy lesz-e még folytatás? Úgy tűnik, hogy nem: „Nyolc év után ez még egy fellángolás volt, méghozzá valószínűleg az utolsó. A vasárnapi futam utolsó két körében kicsit meg is könnyeztem a dolgot...”
