A Királyi Magyar Automobil Club 1935 őszén állapodott meg az első Magyar Nagydíj megrendezéséről, melynek helyszínét néhány hónappal később választották ki: a Népligetbe került a futam, melyet megelőzően többször is felújították az ott található utakat, hogy alkalmasak legyenek a versenyzésre.
A Grand Prix-státuszt élvező, de a bajnokságba nem számító futamra 16 versenyző nevezését engedélyezték. Az összesen huszonkettő, 11 jobb és 11 balkanyarral tarkított pálya szélessége 8 és 15 méter között változott, s összesen öt kilométer hosszú volt. A modern időmérő-berendezés századmásodperces pontossággal tudta rögzíteni a versenyzők eredményeit. A nézőket homokzsákokkal és kerítésekkel védték, a szerencsésebbek lelátókon foglalhattak helyet, a többiek pedig állva nézték a versenyt.
A hivatalos program június 18-án, csütörtökön a pályabejárással kezdődött meg, majd másnap húszezer néző nézhette végig az első edzést – a szombati edzésnap után pedig a pilóták részt vettek az egy évvel korábban Magyarországon elhunyt Rudolf Steinweg emlékművének felavatásán. A pole-pozíciót végül Bernd Rosemeyer szerezte meg az Auto Unionnal, s hogy a háború előtti versenyzés színe-java valóban itt volt Budapesten, a mögüle indulók névsora jól mutatja: Stuck, von Brauchitsch, Nuvolari, Caracciola, Varzi, Chiron. A magyar Hartmann László utolsóként zárta az edzést, de taktikai okok miatt helyet cserélhetett csapattársával.
A versenyt összesen 11 autó kezdte meg: három Auto Union, három Mercedes, négy Alfa Romeo és egy Maserati. Négy további nevező volt, akik nem álltak rajthoz: a valaha volt legjobb román versenyzőnek tartott Petre Cristea Fordjával, a spanyol de Villapadierna Alfájával, valamint két Maserati, a Raph „művésznevű” francia pilóta és a brit hölgyversenyző, Eileen Ellison.
Június 21-én vasárnap délelőtt aztán több mint 100 ezer néző, köztük Horthy Miklós kormányzó és más prominens személyek jelenlétében elrajtolt az ötvenkörös verseny. Hartmann nem tudta tartani a riválisok tempóját, s gyorsan kört kapott. Többen a kiesés sorsára jutottak, így Chiron és a vezetést átmenetileg átvevő Caracciola is, míg Stuck átadta autóját a csapat tartalékjának, Deliusnak karfájdalmai miatt.
Caracciola visszaesése után von Brauchitsch üldözte a vezetésért Rosemeyert, de hibázott, és visszaesett – később aztán fel is adta a futamot. Rosemeyernek újabb ellenfele akadt Nuvolari személyében, s őt nem is tudta feltartóztatni. „A múlt, a jelen és a jövő legnagyobb pilótája”, ahogy Ferdinand Porsche nevezte egyszer, átvette a vezetést, s végül 14 másodperces előnnyel nyerte az egyetlen népligeti Magyar Nagydíjat. Von Brauchitsch kiesése után Achille Varzi állhatott még dobogóra, míg Hartmann László hat kör hátránnyal lett hetedik – utolsó célba érőként.
