Niki Lauda és James Hunt rivalizálása a Formula-1 legemlékezetesebb párharcai közé tartozik: jól mutatja ezt, hogy 2013-ban Ron Howard rendezésében film is készült az osztrák és a brit pilóta pályafutásainak közös szakaszáról. Huntnak már 1975-ben, a Holland Nagydíjon is a Ferrari világbajnoki cím felé száguldó versenyzőjét kellett legyőznie ahhoz, hogy megszerezze karrierje első sikerét az F1-ben: az akkor még a Hesketh színeiben induló pilóta alig egy másodperccel múlta felül ellenfelét.
A küzdelem aztán az 1976-os évad során csúcsosodott ki kettejük között, amikor Hunt átigazolt a Ferrari legnagyobb kihívójának tartott McLarenhez. A kicsapongó életviteléről (is) elhíresült versenyző Brazíliában azonnal meg is szerezte a pole-pozíciót, ám végül a futamon nem tudott a legjobb helyezésekért harcba szállni, miután a gázpedál beragadása miatt balesetet szenvedett és kiállni kényszerült.
Így érkezett meg a mezőny a világbajnokság második fordulójának otthont adó Kyalamiba, a Dél-afrikai Nagydíj helyszínére. Hunt újfent megszerezte a rajtelsőséget a McLarennel, immár zsinórban másodszor, míg Lauda ezúttal is mellőle, a második kockából várhatta a piros lámpák kialvását.
A start után úgy tűnhetett, eldőlt a két gigász küzdelme, hiszen míg a ferraris valósággal kilőtt és már az első kanyar előtt az élre állt, Hunt egészen a negyedik helyig csúszott vissza. Szerencséje a csapattárs Jochen Mass volt az egyik, aki megelőzte: a McLaren németje hamar visszaengedte jobb tempóval bíró kollégáját. A March 761-ben ülő Vittorio Brambilla sem okozott komoly fejtörést a britnek, aki az ötödik körre már ismét a második pozícióban haladt.
Ennél előrébb azonban már nem tudott kerülni, hiába üldözte ugyanis egészen közelről Laudát, az osztrák nem tette meg azt a szívességet, hogy hibázzon, így a Ferrari regnáló világbajnoka tulajdonképpen rajt-cél győzelmet aratott: az előző évi szezonzárót is figyelembe véve sorozatban harmadik elsőségét zsebelte be az osztrák. Hunt lemaradása mindössze 1,3 másodperc volt a célban, ezzel pedig egyértelművé tette, hogy bizony számolni kell vele az összetett elsőségért folyó harcban – jóllehet, az elkövetkezendő futamokon csak nőtt a pontbeli hátránya az éllovashoz képest.
Ami a Dél-afrikai Nagydíj további sorrendjét illeti: a dobogó alsó fokára Mass állhatott még fel, megelőzve a hazaiak kedvencét, a Tyrrellt terelgető Jody Schecktert, a pontszerzők közé pedig az egyaránt körhátrányban célba érő John Watson és az öt éve éppen ugyanitt az első és addig egyetlen F1-es győzelmét szerző Mario Andretti fért még be.
