John Surtees hét motoros világbajnokságot nyert meg csupán 26 éves koráig, fényes sikereit követően pedig négy keréken is kipróbálta magát, 1964-ben a Formula-1 megnyeréséig jutott. Nyomdokait követve a kilencszeres motoros bajnok, Mike Hailwood néhány dobogót gyűjtve szintén versenyzett a négykerekű királykategóriában, ahogy a 350 köbcentiméteres világbajnok, Johnny Cecotto is. Damon Hill ugyancsak motorozással kezdte, igaz, korántsem azon a szinten, mint az előbb felsorolt nevek.
A japán Kunimitsu Takahashi, aki 1940. január 29-én látta meg a napvilágot, szintén jelentős helyet foglal el a motorversenyzés történetében: bár világbajnoki címet sosem nyert, ő volt az első japán pilóta, aki nagydíjon győzött a mai MotoGP-ben, 1961-ben, Hockenheimben, a 250 köbcentiméteres kategóriában, egy Honda nyergében. A fiatal pilótának mindössze negyedik futama volt ez a nemzetközi színtéren. Később még három győzelmet szerzett a 125 köbcentiméteres kategóriában – ahogy akkor megszokott volt, több géposztályban is indult egyszerre.
Legjobb eredménye két negyedik pozícióban a végelszámolásban, de 1962-ben sokkal jobb helyezés is kilátásban volt. Az idényt két futamgyőzelemmel kezdte a 125-ben, azonban a harmadik fordulón, a Man-szigeti TT-n megsérült, és a szezon hátralevő részét ki kellett hagynia. Később visszatért, de győzni már nem tudott újra, 1965-ban pedig a surteesi útra lépett, és autókkal kezdett versenyezni.
Először egy Nissant vezetett, csaknem tíz év múlva ült csupán formaautóba, a japán F2000-es sorozatban. Ehhez képest hamar megejtette debütálását a királykategóriában, az 1977-es Japán Nagydíjon egy kétéves Tyrrell-lel. Takahashi az utolsó, 22. rajtkockába kvalifikált, a Fuji Speedway-n tartott versenyt pedig a 9. pozícióban zárta, két körrel a győztes James Hunt mögött. Ezután 1987-ig nem rendeztek Japán Nagydíjat, és ő sem vett részt több Formula-1-es futamon.
Autós pályafutásának java azonban még hátra volt, nyolc Le Mans-i 24 óráson állt rajthoz, 1995-ben a GT2 kategóriát nyerte egy Nissannal. A japán túraautó-bajnokságban látványos vezetési stílusával hívta fel magára a figyelmet, a kanyarokba nagy tempóval érkezett meg, csúsztatva az autót, hogy megtartsa a sebességet – ezzel akaratlanul is megalkotta a drift fogalmát, ő inspirálta azt a Keiichi Tsuchiyát, aki önálló sportágat teremtett a technikából. A versenyzéstől 2000-ben vonult vissza, miután betöltötte 60. életévét.
