Steward
Admin
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. április 22. hétfő
Retro

Retro – A legőrültebb ferraris

Enzo Ferrari bizalmasa volt, nevéhez köthető Belgium F1-es csapata. Élete több mint 80 éve során volt versenyző, csapatfőnök, autókereskedő és gyűjtő is. A Ferrariba legelső versenyén szeretett bele.

Királykategóriás versenyzője 23, nagydíja 60 volt eddig Belgiumnak: Formula-1-es csapata azonban csak egy – vagy ha úgy tetszik, kettő, amelyek nemsokára egy nemzeti istállóvá egyesültek. A csapat a Formula-1 hőskorában működött: az Ecurie Belgique (magyarul: Belgium istálló) alapítási éve 1950, és négy barát hozta létre: Jacques Swaters, Charles de Tornaco, André Pilette és Roger Laurent, akik rövidesen mind a Formula-1-ben versenyeztek. Pilette-nek jutott a megtiszteltetés, hogy először bemutatkozzon a csapat Talbot-Lagójával Spában, a Német és Olasz Nagydíjakon azonban már Swaters vezette az autót.

Jacques Swaters, Charles de Tornaco és André Pilette az 1951-es Belga Nagydíjon

Jacques Swaters igazi csodabogár volt: versenyző, csapattulajdonos, ezzel párhuzamosan pedig Ferrari-kereskedő és gyűjtő. A félig holland, félig belga Swaters Brüsszelben született 1926-ban, életének első szakaszát pedig tragédiák árnyékolták be. 2 hónapos volt, amikor elveszítette anyját, 12 éves, amikor apját. Hónapokkal később pedig kitört a második világháború, rá egy évre Németország megszállta Belgiumot. 16 évesen Jacques az ellenálláshoz csatlakozott küldöncként, egy alkalommal elfogták, megverték, vallatták. Később ejtőernyősnek képezte ki a brit sereg, és Hollandiában harcolt.

A háború után egyetemre ment, de hiányolta az izgalmat és adrenalint, ami addigi életét jellemezte. Ekkor kezdett vonzódni az autókhoz – ő és szobatársa, Pilette gyakran hajtották meg BMW-jüket és Alfájukat az utcákon. Apjától örökölt vagyonának köszönhetően Swatersnek nem voltak anyagi gondjai, így tudott megvásárolni egy Le Mans-i sportautót, amellyel Spa-Francorchampsban 1948-ban rajthoz állt legelső versenyén. Mivel Pilette épp nem ért rá, egy másik barátja, Paul Frere társaságában vett részt a futamon, aki szintén ekkor versenyzett először – később a korszak talán legjobb belga F1-ese vált belőle. A páros 4. lett kategóriájában.

Swaters ezen a versenyen figyelt fel Luigi Chinetti V12-es autójára, amely szélvészként száguldott el mellette – egy Ferrarira. Beleszeretett első látásra: „Mielőtt meghalok, vezetni fogok egy ilyen autót” – határozta el.

Második szezonjában, 1952-ben pedig a csapat már az olasz márka autójával indult a világbajnokság bizonyos nagydíjain. Swaters életének egyik legkülönlegesebb története fűződik az F2-es Ferrari 500 (azokban az években az F1-ben is Formula-2-es szabályrendszer volt érvényben) átvételéhez. Swaters első alkalommal utazott Olaszországba, Enzo Ferrari modenai gyárába, hogy megkapja az autót, de három napig várakoztatták, amíg teljesen elkészült a Belgium versenyszínére, csupa sárgára festett masina. Péntek volt, Swaters versenyét pedig vasárnap tartották: már nem jutott idő arra, hogy kamionnal szállítsák el a futam helyszínére, a belga Chimay városába.

Jacques Swaters merész és meghökkentő ötlettel állt elő: úgy döntött, az autóval teszi meg a röpke 1000 kilométert a pályáig. Az elképzelés őrült voltát támasztja alá, hogy a kocsinak nem volt szélvédője, lámpái és biztosítása sem. De legalább benzinkúton is kapható üzemanyaggal működött, így Jacques meg tudta tankolni.

Éjszaka vágott át Milánón, majd Olaszország határához ért. Az olasz határőrök „Forza Ferrari” felkiáltással engedték át – mégiscsak nemzetük egyik büszkesége volt a Scuderia –, a franciákat pedig azzal kenyerezte le, hogy megígérte, jól fog teljesíteni a futamon. Belgium határátkelőjét azonban zárva találta, de mivel az autó elég alacsony volt, egyszerűen átslisszolt a sorompó alatt. Enzo Ferrari, akivel később jó barátságot ápolt, a történtekre visszaemlékezve így emlegette Swaterst: „Nálunk Modenában sok az őrült, de ő őrültebb mindegyiküknél!”

Ebben az időszakban a csapat már Ecurie Francorchamps néven futott, mivel a belga szövetség nem nézte jó szemmel, hogy Swatersék az ország nevét használják, ráadásul egy másik belgának, Johnny Claesnek is volt egy istállója szinte azonos, Ecurie Belge néven. Swaters összesen hét nagydíjon indult a királykategóriában, legjobb helyezése egy hetedik pozíció volt, de bajnokságon kívüli versenyeken voltak sokkal fényesebb eredményei is: 1953-ban nyert a rettegett berlini AVUS pályán, amit legnagyobb sikerének tartott.

Az 1957-es évben versenyzett utoljára, aztán pályafutása újabb fejezetébe lépett: csapatfőnök lett. Az Ecurie Francorchamps, amelyet korábban is ő menedzselt, eddigre már egyesült az Ecuerie Belge alakulattal, és – hogy hangsúlyozzák nemzetiségüket – az Equipe National Belge nevet vették fel. Ez az alakulat, melyet a Shell szponzorált, szintén több F1-es futamon indult, az ülésben megfordult az időszak összes fontos belga pilótája, mint Lucien Bianchi, Willy Mairesse vagy Olivier Gendebien. Bianchi az 1960-as spái versenyen hatodik lett, ez volt a csapat és elődjeinek egyetlen pontszerzése.

Az Ecurie Francorchamps Ferrarija az 1965-ös Le Mans-i 24 óráson

Később Swaters újraélesztette az Ecurie Francorchamps nevet, és a Ferrari ügyfeleként világszerte indult F1-en kívüli versenyeken, köztük a Le Mans-i 24 óráson. Legnagyobb lehetőségük az 1965-ös kiadás lehetett volna, amelyen minden gyári autó kihullt a küzdelemből az éjszaka folyamán. A sárga 250 LM azonban bírta a strapát, és délután 2-ig úgy tűnt, győzni fog. A hátsó gumi azonban eldurrant, így második helyre szorultak egy másik ferraris csapat, a NART (a már említett Luigi Chinetti istállója) mögé.

Az alakulat utolsó Le Mans-ja az 1982-es volt, miután pedig felhagyott a csapatvezetéssel, Swaters az autókereskedésre koncentrált. Egy véletlennek köszönhetően – Enzo Ferrari asszisztense őt kérte meg, hogy keresse meg a belga vámon elkeveredett egyik autót – már 1953-ban megkapta a Ferrari importőri jogát a Benelux-államokban. Pár évvel később 17 autót adott el, úgy, hogy akkoriban nagyon kevés, mindössze 150 utcai Ferrari készült évente. Az ezredfordulóig Swaters 3500 Ferrarit értékesített.

Ferrari iránti rajongását jól tanúsítja, hogy gyűjtő is volt, eleinte azokat a papírokat, leveleket, vázlatokat szedte össze, amelyeket Enzo Ferrari eldobott. Az ötlet, hogy ezeket ki is állítja, csak az alapító 1988-as halálakor merült fel benne. A Belgiumban látogatható múzeumban dokumentumok, tárgyak, képek, makettek lelhetők fel, néhány autóval együtt.

Jacques Swaters 84 éves korában, 2010. december 10-én hunyt el.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?