Alain Prost és Ayrton Senna legendás párharcának utolsó felvonását hozta az 1993-as szezon. Korábban megmérkőztek már csapattársakként, most viszont Prost egy sokkal fölényesebb autóban ült, a Williamsben, amellyel a világbajnoki címet már két nagydíjjal a szezon befejezte előtt, Portugáliában bebiztosította. Versenyeken azonban a régi rivális, Senna jó néhányszor kifogott rajta: az év során öt futamot nyert meg – Prost, hiába a fölény, csak kettővel többet, hetet –, és második lett a bajnokságban.
Az utolsó előtti állomáson, a Japán Nagydíjon szintén győzött, a szezonzáró adelaide-i versenyre azonban még a bajnokság harmadik helyezettjeként érkezett, két ponttal Prost csapattársa, Damon Hill mögött, számára tehát fontos tétet tartogatott a szezonzáró.
Senna időmérős zseniként is bevonult a Formula-1 történetébe, győzelmei ellenére azonban majdnem másfél éve, az 1992-es kanadai verseny óta nem szerzett pole-pozíciót. Pénteki körével, amelyet a második kvalifikáción sem más, sem ő nem tudott megjavítani, ezt a sorozatot szakította meg Ausztráliában, ahol 0,436 másodpercet adott a második helyezett Prostnak. Egyben ez volt az egyetlen alkalom, hogy a Williams 1993-ban lemaradt az első rajtkockáról.
Egy onboard kör a kvalifikációról Sennától:
Harmadszorra sikerült csak elstartolnia a mezőnynek november 7-én, előbb Ukyo Katayama a Tyrrell-lel, majd Eddie Irvine a Jordannel ragadt a rajtrácson. Amikor végre sikerrel eljött a mezőny, Senna megőrizte vezetését Prost és Hill előtt. A negyedik helyezett Michael Schumacher remek tempót diktált, ugyanis korán, már a 15. körben kiállt – öt fordulóval később azonban elfüstölt Benettonja, így nem derült ki, mit tartogatott a merész taktika.
A Williamsek és Senna hármasából mindkét alkalommal a brazil versenyző állt ki legkésőbb, ennek köszönhetően pedig az 55. körben 20 másodperces előnnyel vezetett. Senki sem fenyegethette magabiztos 41. győzelmét – amivel akkor a sportág második legeredményesebb versenyzőjének tudhatta magát az 51 sikert számláló Prost mögött. Egy újabb érdekesség, hogy mivel 1994-től betiltották az aktív felfüggesztést használó autókat, Senna mondhatta magát az első és utolsó pilótának, aki ilyen technológiával győzött: 1987-es monacói sikere a Lotusszal hozta el az áttörést az aktív felfüggesztéses autók számára.
Damon Hill szerette volna megelőzni csapattársát a futam végén, de megpördült, így harmadik lett, míg Alain Prost második. A negyedik és ötödik helyen végző Ferrarik, Alesi és Berger már kört kaptak. Prost és nagy riválisa, Senna megölelték egymást a dobogón, szimbolikusan lezárva egy nagy rivalizálást: ekkor már eldőlt, hogy a francia visszavonul a szezon végén, helyét pedig a Williamsnél Senna veszi át. A sors kegyetlen szeszélye, hogy új csapatával nem tudott versenyt nyerni, az 1994-es szezon harmadik futamán pedig bekövetkezett a tragédia. Az ausztrál siker így örökre az utolsó alkalom maradt, mikor Ayrton Senna a dobogón – és annak legtetején – állt.
A 41. győzelem többször szóba került a 2015-ös szezon során, mikor az F1-es mezőny két versenyzője is beállította ezt az eredményt: Sebastian Vettel a Magyar Nagydíjon, Lewis Hamilton pedig Japánban érte utol Ayrton Sennát elsőségei számában.
