Az első gyorsasági szakasz után egyik versenyző sem gondoltam volna, hogy ebből még valami jót is ki lehet hozni, ugyanis 40 másodperce hátrányba kerültek az élmezőnyhöz képest. Aztán mégis őket, és a Mitsubishi Lancer Evo IX-est intették le elsőként a horvát bajnokság 2. fordulóján…
Hideg Krisztián: Összesen kétszer vezettük a versenyt a hétvége folyamán: a tesztet követően, illetve az utolsó gyorsasági szakasz céljában. Sajnos az első napot nagyon benéztük, sokkal nagyobb eső jött annál, mint amire számítottunk. Olyan EB-s gumit raktunk fel még a teszt előtt, aminek nedves körülmények között már semmi tapadása nem volt – csoda, hogy fent tudtunk maradni vele a pályán.
Másnap is elég gyengén kezdtünk, de még így is két gyors alatt fel tudtunk zárkózni a 6. pozícióig, majd ahogy száradtak fel az utak, úgy lépkedtünk folyamatosan előrébb a sorban. Összesen 50 másodpercet sikerült behoznunk a hátrányunkból, amivel végül átvettük a vezetést, és megelőzve Juraj Sebaljt, megnyertük a 24. Rally Opatija-t.
A szakaszok nagyon technikás és nehezek voltak, ráadásul a változó körülmények sem könnyítették meg a dolgunkat rajtuk. Az elején nem mertem volna fogadni a sikerünkre, de a végére minden összeállt, és újra nyitott lett a meccs. Egy igazi taktikai csata volt ez a hétvégi futam, de most nekünk jött ki jobban a lépés. Fejben nagyon ott kellett így is lenni, hiszen egyik szituáció sem könnyű eset: sem az, amikor te vagy elől, és tudod, hogy be kell osztani az előnyöd, se pedig az, mikor azért hajtasz, hogy behozd a lemaradásodat. Jelen esetben talán az utóbbi variáció volt a könnyebb, hiszen egy, már elveszettnek hitt meccset hoztunk vissza a sírból. A küzdelmek végén pedig nagyon szépen csengett a magyar himnusz Opatija főterén…
Kerék István: Egy picit felemás érzéseim vannak a hétvégi futammal kapcsolatban. Nagyon jól sikerült a felkészülésünk, ám a versenynapra jócskán elgumiztuk magunkat. Elég korán el kellett már döntenünk, hogy milyen abroncsokkal megyünk majd ki a pályákra, hiszen az értékelésbe beleszámító teszt után rögtön gyűjtőbe kellett vinni a kocsit, órákkal a rajtceremónia előtt. Akkor még nem is foglalkoztunk azzal, milyen idő köszönthet ránk a nap hátralevő felében, hiszen a teszt alatt még nagyon szép időnk volt. Slick abroncsokon kellett viszont rajthoz állnunk az első szakaszra, amikor is leszakadt az eső – rögtön 40 másodperces hátrányba is kerültünk 12 km alatt.
Másnap reggel annyiban változtattunk a stratégiánkon, hogy vizes gumikkal mentünk ki a pályára, nem tudtuk ugyanis, hogy mennyire maradtak nedvesek az utak a kijelölt gyorsaságikon. Ahogy száradt az aszfalt, úgy mi is visszaváltottunk a slick abroncsokra, s ennek köszönhető az is, hogy gyorsabbak voltunk, mint a többiek.
Bevallom, nem adtam magunknak sok esélyt a tízszeres horvát bajnok, Juraj Sebalj-jal szemben. Míg ő betéve tudja az ottani pályákat, ismer minden ott alkalmazható kis trükköt, addig mi most jártunk életünkben először ezen a versenyen. Nagy előnyünk volt viszont az, hogy mi már január elején megkezdtük a menetelést, hónapról hónapra rajthoz álltunk egy-egy futamon, míg szomszédjaink az Opatija Rally volt az idei bajnokság 2. állomása.
Az időjárási körülményeket leszámítva minden fantasztikus volt: a rendezéstől a pályák minőségéig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni mindenről. Remélem, hogy amint lesz rá alkalmunk, újra visszatérünk ide egy jó hangulatú versenyzésre!