A rali világbajnokság német állomásának legkomplexebb kihívása az általában több mint negyven kilométeres hosszban megrendezésre kerülő baumholderi szakasz, mely egy korábban katonai kiképzőbázisként szolgáló területen zajlik. Ami a gyorsaságit egyedivé teszi, hogy régi, töredezett betonutakon fut, amiket eredetileg tankok számára terveztek. Az egyeneseket általában kilencven fokos kanyarok követik, az utak szélén pedig masszív betontömbök, azaz hinkelsteinek találhatók. Ezek a tankokat és ennek megfelelően a raliautókat is könnyedén megállásra bírják.
De mik is az aranyszabályai ennek a hírhedt szakasznak? Szakértők segítenek!
Figyeld a tapadást
Ahogyan a sokszoros futamgyőztes Jari-Matti Latvala is rámutat, a tapadás a legnagyobb probléma a baumholderi szakaszon, főleg akkor, amikor esik az eső is. „Nagyon-nagyon csúszós” – mondja a finn. „Tény, hogy amennyiben esik, ez olyan, mint sehol máshol a világbajnokságon, mintha jégen kellene vezetni. De még rosszabb is, mint jégen vezetni, mert normális esetben, amikor jégen mész, hógumijaid vannak.”
Legyen biztos a féktáv
A Deutschland Rallye legsikeresebb versenyzői Sebastien Loeb és navigátora, Daniel Elena. „Legyen biztos a fékezésed, mert nem mehetsz le az útról” – mutat rá a kilencszeres világbajnok mitfahrer. „Ha lecsúszol, nem tudsz kigyorsítani, mivel az út mellett fű van mindenhol, de egy hinkelsteinnek is nekimehetsz. Nagyon sok nagy baleset volt a Baumholderen a múltban.”
Tartsd a ritmust
Max Vatanennek még nincs túl sok tapasztalata az aszfaltos versenyekről, de tudja, fontos a több mint negyven kilométerre történő felkészülés. „Úgy gondolom, a teljes szakaszt szem előtt kell tartani” – mondja az 1981-es világbajnok Ari Vatanen fia. „Könnyű lenne minden erőfeszítést a gyorsasági első részére fordítani, de nem maradna semmi a végére.”
Vigyázz a defektre
Ha mindez nem lenne még elég, Mikko Hirvonen arra is rámutat, hogy a defektnek is nagy kockázata van, mivel a gumik a betonutak éleivel találkoznak, amikor a versenyzők levágják a kanyarokat. „Az út szélei nagyon élesek” – magyarázza a finn versenyző. „Nagyon könnyű elkapni a gumival az ilyeneket, aztán olyan ez, mint egy kés, azonnal defektet kapsz. A Panzerplatte az egyik legnehezebb szakasza az évnek.”
