A legnagyobb mértékben az abroncsok állapotától függ az útra átvihető teljesítmény, azaz a minél nagyobb kanyarsebesség, a hatásos gyorsítás és fékezés. A gumi közvetít a jármű és az úttest között.
A Formula-1-es autós cirkusz történetének elején, a kezdeti versenygarázsok idején a Pirelli, a Dunlop és az Englebert biztosította a nevezők versenygumijait (Indianapolisban már jelen volt a Firestone).
A Continental és az Avon 1954-ben, egyszerre lépett be az autóversenyzés legmagasabb ágába. Az általuk alkotott gumitípusokra az volt a jellemző, hogy szerény választékot kínáltak, mindent rábízták a versenyző képességeire. Akkoriban még nem ismerték fel a kerekek szerepét, amelyet az első bekezdésben taglaltam. (A verhetetlen ezüstnyilakat Continental gumikkal szerelték, ez is hozzá tartozik a márka sikeréhez, 13 versenyből 10-szer győztek.)
Az amerikai mamutvállalat, a Goodyear 1964-ben lépett be a Formula-1-be, amivel egycsapásra megváltoztatta a felhasználói igényeket, megteremtve a kiszolgálás színvonalát. A Goodyear rendkívüli előnyhöz jutott azzal, hogy a hetvenes évek végéig szó szerint diktálta a piaci érdekeket a Formula-1-ben. Például úgy, hogy bizonyos csapatoknak ingyen adott a legjobb termékéből, ugyanakkor másoknak pénzért adta a közepes minőséget. A Goodyear különbséget tett a csapatok között, a sikeresebb istállók igényeire szabva fejlesztett és változtatott az összetételeken, ezzel még nagyobb szakadékot teremtett a mezőny eleje és vége között. A legtöbb csapat természetesen fel volt háborodva, és követelte az egyenlő bánásmódot.
A francia Michelin 1977-ben, elsősorban új, hazai, turbómotoros Renault kocsijának hatására kezdett versenygumik fejlesztésébe, ezzel máris kívánatos alternatívát kínált a csapatoknak. 1979-ben az úgynevezett „szuperkönnyű”, pár kör után eldobható edzésgumikkal alaposan megbolygatta a helyzetet. A Ferrari már 1978-ban áttért a Michelinre (elárulva a Goodyeart), mert a turbómotoroknak is megfelelő, tehát magasabb hőfokon extra teljesítményre képes gumik jobban megfeleltek a 12 hengeres Ferrari meghajtási dinamikájának. Ezt öt győzelemmel igazolták is abban az évben.
Egészséges versenyhelyzet a nyolcvanas évek elején akkor alakult ki, amikor nagyjából egyenlő arányban osztozott két vagy több gumigyártó a versenycsapatok kiszolgálásában. Ez azonban olyan nyilvános versenyhelyzetet teremtett, ami tovább gerjesztette a költségeket. Ennek következtében 1984 végén kiszállt a Michelin, ezzel a főszerepet Goodyearra hagyta (a Pirelli is jelen volt kis mértékben).
Sajnos a Goodyear visszaélt monopol helyzetével, ellustult, a konkurencia hiányában lelassult a fejlesztésekkel. A Bridgestone 1997-es belépése hozott új színt, mert felkavarta az állóvizet. 1998-ban már maga a Goodyear szállt ki, üzleti érdektelenségre hivatkozva, és akkor a Bridgestone került kizárólagos helyzetbe – amíg vissza nem tért a Michelin. Tanulságos, izgalmas periódusokat láttunk.
A gumiszállítói megállapodásokat immár nem a csapatok intézik, hanem azt a Formula-1 irányítói szabják meg, az egész mezőnyre kötelezően. Emiatt egyfajta „egység-gumik” kerülnek a versenyautókra. A Pirelli élvezi jelenleg ezt a prémium szerepet, ezért minden győzelem, pole-pozíció és leggyorsabb kör az övék lesz. Ellenfelek híján…
Nézzük meg, hogyan mutat a versenygumik Formula-1-es statisztikája!
|
1950-2014 |
GP |
győz |
Pole |
Leggy.k |
Összesen |
1 |
Goodyear |
493 |
368 |
358 |
361 |
1087 |
2 |
Bridgestone |
244 |
175 |
168 |
170 |
513 |
3 |
Pirelli |
276 |
117 |
120 |
126 |
363 |
4 |
Michelin |
215 |
102 |
111 |
108 |
321 |
5 |
Dunlop |
174 |
83 |
76 |
79 |
238 |
6 |
Firestone |
121 |
49 |
60 |
53 |
162 |
7 |
Continental |
13 |
10 |
8 |
9 |
27 |
8 |
Englebert |
66 |
12 |
15 |
14 |
41 |
9 |
Avon |
29 |
0 |
0 |
0 |
0 |