Szám szerint – Versenyben a gumik

A legnagyobb mértékben az abroncsok állapotától függ az útra átvihető teljesítmény, azaz a minél nagyobb kanyarsebesség, a hatásos gyorsítás és fékezés. A gumi közvetít a jármű és az úttest között. 

A Formula-1-es autós cirkusz történetének elején, a kezdeti versenygarázsok idején a Pirelli, a Dunlop és az Englebert biztosította a nevezők versenygumijait (Indianapolisban már jelen volt a Firestone). 

A Continental és az Avon 1954-ben, egyszerre lépett be az autóversenyzés legmagasabb ágába. Az általuk alkotott gumitípusokra az volt a jellemző, hogy szerény választékot kínáltak, mindent rábízták a versenyző képességeire. Akkoriban még nem ismerték fel a kerekek szerepét, amelyet az első bekezdésben taglaltam. (A verhetetlen ezüstnyilakat Continental gumikkal szerelték, ez is hozzá tartozik a márka sikeréhez, 13 versenyből 10-szer győztek.) 

Az amerikai mamutvállalat, a Goodyear 1964-ben lépett be a Formula-1-be, amivel egycsapásra megváltoztatta a felhasználói igényeket, megteremtve a kiszolgálás színvonalát. A Goodyear rendkívüli előnyhöz jutott azzal, hogy a hetvenes évek végéig szó szerint diktálta a piaci érdekeket a Formula-1-ben. Például úgy, hogy bizonyos csapatoknak ingyen adott a legjobb termékéből, ugyanakkor másoknak pénzért adta a közepes minőséget. A Goodyear különbséget tett a csapatok között, a sikeresebb istállók igényeire szabva fejlesztett és változtatott az összetételeken, ezzel még nagyobb szakadékot teremtett a mezőny eleje és vége között. A legtöbb csapat természetesen fel volt háborodva, és követelte az egyenlő bánásmódot. 

A francia Michelin 1977-ben, elsősorban új, hazai, turbómotoros Renault kocsijának hatására kezdett versenygumik fejlesztésébe, ezzel máris kívánatos alternatívát kínált a csapatoknak. 1979-ben az úgynevezett „szuperkönnyű”, pár kör után eldobható edzésgumikkal alaposan megbolygatta a helyzetet. A Ferrari már 1978-ban áttért a Michelinre (elárulva a Goodyeart), mert a turbómotoroknak is megfelelő, tehát magasabb hőfokon extra teljesítményre képes gumik jobban megfeleltek a 12 hengeres Ferrari meghajtási dinamikájának. Ezt öt győzelemmel igazolták is abban az évben. 

Egészséges versenyhelyzet a nyolcvanas évek elején akkor alakult ki, amikor nagyjából egyenlő arányban osztozott két vagy több gumigyártó a versenycsapatok kiszolgálásában. Ez azonban olyan nyilvános versenyhelyzetet teremtett, ami tovább gerjesztette a költségeket. Ennek következtében 1984 végén kiszállt a Michelin, ezzel a főszerepet Goodyearra hagyta (a Pirelli is jelen volt kis mértékben).

Sajnos a Goodyear visszaélt monopol helyzetével, ellustult, a konkurencia hiányában lelassult a fejlesztésekkel. A Bridgestone 1997-es belépése hozott új színt, mert felkavarta az állóvizet. 1998-ban már maga a Goodyear szállt ki, üzleti érdektelenségre hivatkozva, és akkor a Bridgestone került kizárólagos helyzetbe – amíg vissza nem tért a Michelin. Tanulságos, izgalmas periódusokat láttunk. 

A gumiszállítói megállapodásokat immár nem a csapatok intézik, hanem azt a Formula-1 irányítói szabják meg, az egész mezőnyre kötelezően. Emiatt egyfajta „egység-gumik” kerülnek a versenyautókra. A Pirelli élvezi jelenleg ezt a prémium szerepet, ezért minden győzelem, pole-pozíció és leggyorsabb kör az övék lesz. Ellenfelek híján… 

Nézzük meg, hogyan mutat a versenygumik Formula-1-es statisztikája!