„Hajnali 4-kor már talpon voltam, egy meleg és fülledt éjszaka után, de mindezt leszámítva jól aludtam, a lehetőségekhez mérten kipihentem magam. Rövidesen indulni is kellett az összekötő szakaszra, ez néhány száz km volt, aminek a végén a speciál rajtja várt rám. Pokoli hőségben startoltam el, 47 fok volt a napon, ilyen meleget még sohasem tapasztaltam azelőtt.
Kicsit már nyugodtabban kezdtem neki a napnak, bár az egész koránt sem az, amiről eddig álmodtam, vagy akár számítottam. Ez a kőkemény valóság, ami emberfeletti erőt kíván! Ma olyannyira megviseltek a körülmények, hogy az utolsó ellenőrző pont után rosszul lettem a hőségtől, és muszáj volt pihenőt tartanom. Ahányszor felálltam a motoron, rögtön arcon vágott a forró levegő. Sajnos ülni még mindig nagyon fájdalmas, de sok választásom természetesen nincs. Még egy rövidebb szünet és két üveg, nyakamba öntött ásványvíz után folytattam az utam egészen a táborig, ahová az esti órákban érkeztem. A sisak és a ruha által fedetlen részeken az orrom és a kezem is leégett, de ezeket az ”apróságokat” leszámítva összességében jól éreztem magam!
Szerdán egy nagyon hosszú nap következik, 780 km összekötő szakasz vár rám, és 364 km speciálist fog közre ez a több mint 1000 kilométeres etap. Most Tucumánban vagyunk és már látni a hegyeket, ahogyan tornyosulnak felénk, az út rajtuk keresztül vezet majd egészen San Salvador de Jujuy városáig.
Nagyon jó lenne igazán kialudni magam, regenerálódni, hogy újult erővel vághassak neki ennek a kihívásnak!”
