Ha a ralikirály Loeb nincs, a világ most legalább négyszeres rali-világbajnokként ünnepelné a 36 esztendős Hirvonent, viszont mivel a száguldó francia nagyon is van, a vb-től 2014-ben elbúcsúzott finnt a szakma és a rajongók is az örök másodikként emlegetik. Egy ilyen kínzó bélyeggel nem könnyű együtt élni, Hirvonennek azonban egészen jól megy: a Hungarian Baja hétvégéjén megtapasztalhattuk, hogy az északi pilóta nyugodt, kiegyensúlyozott, és tényleg lendületet kapott a tereprali jelentette kihívásnak köszönhetően. Ezt nyomatékosította azzal is, hogy megnyerte a Veszprém környékén tartott derbit, begyűjtve az első győzelmét az új „fegyvernemben”.
Milyen volt Magyarországon versenyezni a tereprali Világkupa itteni futamán?
Nagyon jók az itteni szakaszok, igazán trükkösek. Szombaton, kiváltképp reggel volt érdekes, amikor bizonyos részek nedvesek, itt-ott sárosak voltak. Sokat kellett fékezni, volt pár forró pillanat, de a délutáni órákban már jobb volt a helyzet. Szerencsére végig jól vettük az akadályokat.
Noha egy Dakaron már túl vagy, nyugodtan mondhatjuk, hogy tereprali frontján még az út elején jársz. Hogyan megy az ismerkedés a Minivel? Ez az autó a műfaj egyik legjobbja, mennyire sikerült eddig megbarátkoznod vele?
Minél több kilométert teljesítek, annál jobban összebarátkozunk. Ugyanígy megy a csapattal és a navigátorommal is. Ezen a versenyen is számos hasznos tapasztalatot szereztünk. Mindig újabb és újabb dolgokat, apró érdekességeket tanulok. Úgy érzem, hogy minden egyes kilométer rendkívül hasznos.
Sokakat foglalkoztad, hogyan keveredtél ide. Fel tudod idézni, hogyan jött az ötlet, hogy kipróbáld magad a terepraliban?
Amikor bejelentettem, hogy visszavonulok a WRC-ből, nem volt semmilyen tervem a közeljövőre, pláne nem olyan, hogy esetleg versenyezzek. Aztán egyszercsak befutott az X-Raid ajánlata egy tesztre vonatkozóan. Elutaztam Dubajba, ahol a dűnéken bonyolítottuk az első gyakorlást és azonnal élveztem. Persze felismertem, hogy ez nagyon más, mint amihez a WRC-ben hozzászoktam és rájöttem, hogy ez egy olyan kihívás lesz, amely érdekel engem. Azt mondtam magamnak, hogy ’Miért ne próbálnád ki?’
Azt mondják, hogy a tereprali jóval lazább, barátságosabb műfaja a versenyzésnek, mint a rali. Számodra mik a legfontosabb különbségek?
A légkör itt sokkal barátságosabb és a két szakág közötti eltérés egyébként rendkívül jelentős. A rali sokkal hektikusabb, egyfolytában a határokat kell feszegetni, minden egyes kanyarban. Ott ráadásul tudjuk, hogy mi következik egy-egy kanyar után, míg itt nem. Mindkét műfaj évről évre egyre kiélezettebb, de a terepralinak szerintem még mindig megvan az a varázsa, hogy sokkal kalandosabb, többet kell improvizálni, nem lehet mindig száz százalékosan támadni. Fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy itt az állóképesség jóval fontosabb, a tereprali sokkal inkább próbára teszi az embert. Hosszúak a szakaszok, hosszúak a versenyek, néha iszonyatos forróság van az autóban, így fizikálisan itt sokkal komolyabb a kihívás.
Megannyi ralis siker hogyan lehet motiváltnak maradni például egy ilyen projekthez, mint a tereprali?
Szerintem fontos, hogy mindig legyen valami új, valami érdekes, ami leköti az embert. Számomra a tereprali ezt adja, hiszen nagyon más, mint amit az elmúlt közel másfél évtizedben csináltam. Új helyekre megyünk, új kalandok adódnak mindenütt.
Amikor kiderült, hogy Te is nekivágsz a terepralinak, sokan azt gondolták, hogy azért döntöttél így, mert itt visszavághatsz Sebastien Loebnek. Ebből mennyi az igazság?
Őszintén szólva, ez foglalkoztat a legkevésbé… Természetesen remek, hogy ismét versenyezhetünk egymás ellen, de jobban érdekel az, hogy milyen óriási kalandok várnak rám itt. Az, hogy Sebastian itt van-e vagy sem, nem igazán érdekel. Persze itt újra előfordulhat, hogy ugyanazokon a versenyeken indulunk, meg is küzdhetünk egymással, aztán majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok.
A Dakar-rali történetében számos finn siker született és Téged is főképp ez foglalkoztat, viszont a Világkupa a műfajban a legrangosabb sorozat. Miért nem futsz teljes évadot?
A teljes Világkupa-szezon számomra nem pálya. Amióta visszavonultam a rali-vb-től, nagyon élvezem a családommal töltött időt. Vannak egyéb elfoglaltságaim, tesztek például. Néhány Világkupa-futammal valóban jól fel lehet készülni a Dakar-ralira. Nagyon jó lenne, ha egy napon meg tudnám nyerni a Dakart, már csak azért is, mert mint említetted, a finn pilótáknak komoly hagyományai vannak a futam történetében. Bízom benne, hogy nekem is sikerülhet.
Mi újság a rali-vb-vel, figyelemmel kíséred az eseményeket?
Valamennyire igen, de nem túlságosan intenzíven. Személyesen például a Finn-ralit leszámítva még egyetlen versenyre sem mentem el.
Említetted a teszteket: nem titok például, hogy besegítesz Tommi Mäkinennek a Toyota Yaris WRC fejlesztésében. Úgy hallani, hogy versenyzésre vonatkozó ajánlatot is kaptál, de elutasítottad…
Versenyző vagyok, imádok versenyezni, de úgy érzem, hogy én már letöltöttem a magam idejét a WRC-ben. A tereprali minden tekintetben tökéletes számomra. Az X-Raidtől igazi lehetőséget kaptam arra, hogy a lehető legjobb körülmények között versenyezzek, profi háttérrel, miközben van elég időm arra, hogy a családommal is foglalkozzak. Ez így tényleg tökéletes leosztás számomra.
Végezetül: milyen a finn motorsport-élet manapság? Milyen a viszonyod a honfitárs pilótákkal, a Forma-1-es versenyzőkkel, ralisokkal?
A ralis srácokat természetesen jól ismerem. A Forma-1-es versenyzőinkkel is találkoztam már jópárszor, beszélgettünk, jó fejek, de szerintem a ralis családban sokkal szorosabb a kötődés. Mindenki haverkodik mindenkivel, az idősebbek a fiatalabbakkal, néha dolgozunk is együtt ilyen-olyan fronton, így szerintem tényleg nem túlzás kijelenteni, hogy a ’családi kötelék’ nálunk, ralisoknál sokkal szorosabb!
