1998. szeptember 27-én rendezték a második és egyben utolsó hivatalos Luxemburgi Nagydíjat, ami a Formula-1-es szezon része volt - korábban négy versenyt is rendeztek ezen a néven, de azok nem számítottak be a királykategória bajnokságába. 1997-ben és 1998-ban is a Nürburgring adott otthont a Luxemburgi Nagydíjnak annak ellenére, hogy jó nyolcvan kilométerre volt a luxemburgi-német határtól - ennek az volt az oka, a szabályok szerint nem lehetett egy évben két Német Nagydíjat (sem Spanyol Nagydíjat, stb.) rendezni, az Európa Nagydíj elnevezés pedig ekkor még foglalt volt.
1998-ban ez a futam a bajnokság utolsó előtti versenyét jelentette, a világbajnoki címért küzdő két klasszis, Mika Hakkinen és Michael Schumacher pedig azonos pontszámmal, nyolcvan-nyolcvan egységgel érkezett meg a helyszínre. A lendület azonban egyértelműen Schumacher oldalán volt, aki megnyerte az előző futamot és egyenlített, míg Hakkinen már négy versenyhétvége óta nem tudott a dobogó legfelső fokára állni.
Az időmérőn megint a Ferrari volt fölényben, Schumacher megszerezte a pole-t, Eddie Irvine pedig nagy csatában szintén megelőzte Hakkinent (33 ezredmásodperccel), így a Scuderia elfoglalta az első sort. A rajtnál aztán Irvine megelőzte Schumachert, de már az első kör végén visszaengedte maga elé és megpróbálta feltartani Hakkinent. Ez a tizennegyedik körig sikerült, a finn mclarenes akkor megelőzte Irvine-t és feljött a második helyre, sőt, elkezdett közelíteni Schumacherhez.
Az első bokszkiállást azonban négy körrel későbbre időzítette a McLaren, ami elégnek bizonyult ahhoz, hogy Hakkinen (ha csak centikkel is, de) megelőzze Schumachert, így átvette a vezetést és a második etap során végig komoly támadásokat vert vissza. A második bokszkiállás után aztán elkezdett meglépni ellenfele elől a finn pilóta, stabilizálta az előnyét és bár a végén kissé kiengedett, bő két másodperccel megnyerte a kulcsfontosságú futamot - ráadásul a dobogó alsó fokára felzárkózott David Coulthard is a másik McLarennel.
Ennek a sikernek köszönhetően Hakkinennek a suzukai szezonzárón már nem kellett nyernie, elég volt a második hely is ahhoz, hogy megszerezze pályafutása első világbajnoki címét - a feladatot megoldotta, így Schumacherrel vívott legendás párbajának első felvonását megnyerte.
