Az 1961-es világbajnokság utolsóelőtti fordulóját Monzában rendezték, s azt már borítékolni lehetett, hogy a Ferrari valamelyik versenyzője nyeri majd a bajnokságot, a Formula-1 12 éve íródó története során immáron ötödik alkalommal. A Német Nagydíj után Wolfgang von Trips gróf (teljes nevén Wolfgang Alexander Albert Eduard Maximilian Reichsgraf Berghe von Trips) vezette a bajnokságot 33 ponttal, őt csapattársa, az amerikai Phil Hill követte 29 egységgel. Stirling Mossnak és Richie Ginthernek már csak matematikai esélye volt a címre, így Monzába von Trips azzal a reménnyel érkezett, hogy bebiztosíthatja Németország első világbajnokságát.
A monzai időmérő edzésen a Ferrari döbbenetes dominanciát mutatott: a rajtrács első négy helyét a Scuderia négy gyári 156-osa szerezte meg, és az ötödik autó, Giancarlo Baghetti privát Ferrarija is csak Graham Hilltől kapott ki a márkatársakon kívül. A pole-t von Trips szerezte meg karrierje során először, mögé a második rajtkockába az élete első világbajnoki futamán induló mexikói Ricardo Rodriguez állhatott fel, majd őket a két amerikai, Ginther és Hill követte.
Másnap több mint százezer ember gyűlt össze a sebesség templomában, hogy szemtanúja legyen annak, ahogy a Scuderia bebiztosítja az egyéni bajnoki címet. Von Trps nagyon rosszul rajtolt, visszaesett csapattársai, valamint Jim Clark és Jack Brabham mögé. A hosszú, tíz kilométeres pályán a mezőny az első körben nem szakadt szét, a másodikban azonban Hill, Ginther és Rodriguez elkezdték leszakítani a többieket. Ők hárman, nyomukban Brabhammel elszáguldottak a mostani Ascari helyén álló Vialone és a Parabolica közti középső egyenesben, majd jött az egymással csatázó Clark és von Trips.
A kanyar előtt von Trips fékezni kezdett, Clark pedig balról előzni próbálta őt, mivel a Ferrarinál jóval könnyebb Lotusa erre lehetőséget adott. Von Trips épp ekkor húzódott kissé balra, hogy ideális íven kezdhesse meg a Parabolicát. A Ferrari bal hátsó és a Lotus jobb első kereke összeért, amitől von Trips elvesztette az irányítást autója felett, nekiütközött Clarkénak, majd elhagyta a pályát. Az egyenes oldalán lévő emelkedőn emberek ezrei figyelték a versenyt... Clark később így idézte fel a történteket: Előttem volt, a pálya közepén haladt, majd hirtelen lelassított. Mivel a Lotusom gyorsabb volt a Ferrarinál, megpróbáltam megelőzni. Ugyanabban a pillanatban meglepetésemre a Ferrari balra húzott, az ütközés pedig elkerülhetetlen lett...
Von Trips autóját a pálya széli emelkedő megdobta, és többször megpördült a tengelye körül. A német versenyző nem viselt biztonsági övet, kirepült az autóból, rongybabaként repült keresztül az érkező autók előtt, és élettelenül terült el a pálya másik szélén. Az autó az emelkedő tetején a nézőket a pályától elválasztó kerítésbe csapódott, ami borzalmas következményekkel járt: tizenegy ember azonnal életét vesztette, négyen pedig később, a kórházban hunytak el. Clark sérülések nélkül vészelte át a balesetet, és azonnal megpróbált segíteni versenyzőtársán, de már késő volt: Wolfgang von Trips gróf, a világbajnokság éllovasa szörnyethalt, amikor kirepült autójából.
A versenyt a Formula-1-ben példátlan tragédia ellenére nem szakították félbe. Phil Hill győzött, és ezzel be is biztosította a bajnoki címét, de az ünneplés természetesen elmaradt. A Ferrari, mely a tragikus monzai versenyen a konstruktőri címet is bebiztosította a szezon utolsó versenyére el sem utazott. Bár a baleset nem a monzai pálya oválrészén történt, a Formula-1 többé nem használta ezt a szakaszt, s a pálya hosszú, 10 kilométeres kialakítását.
Wolfgang von Trips halálát követően Németországnak még 33 éven át kellett várnia, hogy világbajnokot adhasson a Formula-1-nek. Végül 1994-ben az a Michael Schumacher lett a sportág történetének első német bajnoka, aki kisgyermekként azon a kerpeni gokartpályán tette meg első gyakorlóköreit, melyet nem sokkal halála előtt maga Wolfgang von Trips gróf hozott létre.
