A pole-t az 1999-es silverstone-i futamra Mika Hakkinen szerezte meg fő riválisa előtt, mögöttük pedig megismétlődött a McLaren-Ferrari felállás David Coulthard és Eddie Irvine révén. Schumacher azonban rosszul kapta el a rajtot, és mindkét brit átugrotta őt. A Scuderiánál persze Irvine-nak már előre ki volt adva a parancs, így az észak-ír a Stowe kanyar előtt helyet hagyott maga mellett a belső íven, hogy Schumacher visszavehesse tőle a pozíciót. Ám hiába a nagyvonalú gesztus, a meglepett Irvine-nak mégis azt kellett látnia, ahogy a másik Ferrari füstölő kerekekkel a kavicságyon keresztül egyenesen a falba csapódik.
Az autónak a hátsó fékei hibásodtak meg, ezért nem tudott a német kellően lassítani, a becsapódás pedig egyetlen F1-es sérülésével, lábtöréssel végződött számára, ami miatt hat versenyt ki kellett hagynia, így el is búcsúzhatott a bajnoki reményektől.
„Hirtelen azt éreztem, hogy a szívverésem egyre lelassul, majd teljesen meg is áll. Lekapcsolták a fényeket” - emlékezett vissza balesetére évekkel később a hétszeres bajnok. „Ekkor azt gondoltam, biztosan ilyen az, amikor elindulunk felfelé. Csak annyit tudtam, hogy a szívem leállt, legalábbis én így éreztem.”
Az eset pikantériája, hogy az F1 hivatalos statisztikai könyveiben egyáltalán nincs dokumentálva az a kiesés, ami megpecsételte Schumacher szezonját. A Brit Nagydíjat ugyanis az első körben történt bukás miatt piros zászlóval leállították, majd a teljes versenytávra indították újra, az eredeti rajtfelállás szerint. Vagyis Schumacher balesetének körét semmissé tették, szigorúan véve sohasem szenvedett lábtörést azon a versenyen, csupán annyi történt, hogy az időmérőn elért második helyezését és a vasárnap reggeli bemelegítő edzést követően nem állt rajthoz.
Visszatérése után szembesítették Schumachert a szabályok ezen furcsaságával, amit így kommentált: „Elég érdekes, hogy egy olyan versenyen törtem el a lábam, amelyiken rajthoz sem álltam...”