Egy a fiatal zsenik közül
A Formula-1 2010-es évek végi rutinos generációjának közös vonása, hogy mindegyikük nagyon fiatalon és annál nagyobb ígéretként került a profik közé: Raikkönent minimális formulaautós versenytapasztalattal igazolta le a Sauber, Alonso, Hamilton és Vettel néhány év leforgása alatt egymástól vették el a legfiatalabb világbajnok rekordját. Nico Rosberg is így kezdte: amikor 2006-ban a Williamsbe ült, nem csupán azzal tűnt ki, hogy Keke Rosberg, az 1982-es világbajnok fia, hanem mindössze 20 éves korával is. Ráadásul neki is jutott egy érdekes rekord: rögtön legelső versenyén megfutotta a leggyorsabb kört, fiatalabban, mint bárki más. Ez a csúcs még Vettel felemelkedését is túlélte, tőle vette át Max Verstappen.
Lassan jött az első győzelem
2007-ben és 2008-ban a középmezőny első felébe tartozó, néha a rajtrács elejébe törő Williamsszel Rosberg bebizonyította, hogy megvan a tempója és ügyessége a győzelemhez, ráadásul mikor a 2009-es bajnokcsapat, a Mercedessé váló Brawn GP leigazolta, úgy tűnt, hogy tényleg már csak karját kell nyújtania érte. A Mercedes GP Formula-1-es története azonban nyögvenyelősen indult, Rosbergnek pedig a csapatnál töltött harmadik, karrierje hetedik évéig kellett várnia az áttörésig. A 2012-es Kínai Nagydíjat a rajttól a célig uralta: a Mercedesnek egyetlen hasonló versenye sem volt abban az évben. Ez volt utolsó szezonja Michael Schumacher oldalán, a hétszeres bajnokot minden közös idény során megverte.
Jó barátból nemezis
Vannak versenyzők, akiknek pályafutásában van egy fő rivális: Rosbergé egyértelműen Lewis Hamilton, akivel annak idején egy csapatban gokartoztak, és sokáig büszkén hangoztatták, hogy egymás legjobb cimborái a sportágban. Kettőjük közös történetéből derült ki, mennyit ér a barátság, ha a világbajnoki cím forog kockán: amikor a páros 2014-ben egymással harcolt a trófeáért, nyomtalanul eltűnt a szoros kapcsolat. Úgy tűnt, a Schumacher helyére érkező Hamilton lesz Rosberg pályafutásának átka: hiába köszöntött be a Mercedes-éra, nem ő, hanem a csapattárs aratta le a babérokat, aki éppen annyival volt jobb Rosbergnél, hogy ha csak kicsivel is, de minden évben előtte végzett. A világverő autóval a német gyors úton a legtöbb versenyt nyerő F1-essé vált, aki nem lett világbajnok.
Monaco mestere
A legendás utcai pályára, ahol a koncentráció pillanatnyi kimaradása is megbosszulja magát, azt tartják, hogy csak a legjobb kezű versenyzők képesek nyerni, pláne háromszor egymás után, ami Rosbergnek sikerült 2013 és 2015 között, azokban az években, amelyeknek a zöme előbb a Red Bullról, majd Hamiltonról szólt. Rosberg az elsőségekre hazai sikerekként tekinthetett, hiszen maga is monacói lakos.
Bajnoki cím, amikor már nem számítottak rá
Valljuk be, miután az első három közös szezonból Hamilton háromszor győzte le Rosberget – kétszer világbajnok lett, miközben a csapattársa mindkétszer második –, már csak kevesen hittek benne, hogy épp a negyedik évben szedi össze magát a német. 2016-ban aztán Hamilton rendkívül pechesen, míg Rosberg négy győzelemmel nyitott. Az itt összeszedett előny azonban rövidebb ideig tartott ki, mint bárki gondolta volna. A szerencse mérleghintaként billent hol az egyik, hol a másik pilóta oldalára, és amelyiknek kedvezett, általában sorban nyerte a futamokat. Többször úgy tűnt, Hamilton végül felülkerekedik a csapattárson, akivel többször a pályán is összeütköztek, a címről döntő szezonzárón mégis Nico Rosberg fejére került a korona.
Egy megdöbbentő bejelentés
A szezon meneténél, amely a kevésbé zsigeri versenyzőnek, ám annál szorgalmasabbnak tartott – és ezáltal végül jutalmát elnyerő – Rosbergről szólt, csak az évadzárót követő pénteken végigsöprő hír okozott nagyobb meglepetést. Valósággal sokkolta a világot, hogy Nico Rosberg az ünneplés csúcspontján bejelentette, visszavonul a Formula-1-től, és nem fogja megvédeni címét. Ő így indokolta a meghökkentő elhatározást:
„Az elmúlt 25 évben, mióta versenyzek, az volt az álmom és arra koncentráltam, hogy világbajnok legyek a Formula-1-ben. Kemény munka, fájdalom és áldozatok árán üldöztem ezt a célt. És most elértem. Megmásztam a hegyet, felértem a csúcsra, szóval ez tűnik a helyes döntésnek.”
