A történelem során születtek már egészen torz sportötletek, nem ritkán két jól ismert sportág keresztezésével, de az egyik legőrültebb kétségtelenül az a felettébb sikeres próbálkozás volt, amellyel az egymástól igencsak távol álló labdarúgást és motorversenyzést ötvözték. Az angolul motoball, magyarul motoros foci néven ismertté vált játék a második világháborút követően jutott népszerűségének csúcsára, Angliában nemzeti bajnokságokat is rendeztek belőle, de még Magyarországon is ismert jelenség volt.
Az Autó-motor magazin egyik 1950-es számában akadtunk rá az alábbi cikkre, amely éppen egy motoros focitorna történéseiről számol be a szocialista kor szellemében, szabadságharcosoknak nevezve a játékosokat, akik a május 1-jei ünnepnapon a Margit-sziget füvén kialakított pályán húzták a 100-125 cm3-s Csepel-motorok gázkarját és rúgták a hagyományos fociban megszokottól jóval nagyobb labdát a kapuk felé, amelyeket szintén motorokon ülő hálóőrök védtek. A labdarúgás alapelvei tehát a jól ismertek voltak, csupán sprintelés helyett elég volt egy kövérgázt adni, na meg különösen oda kellett figyelni egymásra a test-test, vagyis inkább a motor-motor elleni csatákban.
Az archív cikk az Újpest Kőbánya elleni kiütéses, 8:0-s győzelméről, valamint a Zalka Máté és a Rákosi Mátyás Művek nevű csapat szoros, 3:2-re végződő találkozójáról számolt be, amelyeket a leírás szerint több ezer majálisozó néző követett a helyszínen. Az ünnep jegyében másféle motoros események is helyt kaptak a Margit-szigeten, így mondhatni, hogy a kapu alatti virsliharapással egybekötött ügyességi feladat mellett a motoros foci egy kifejezetten komoly tevékenységnek számított!
Ez az 1959-es angliai felvétel betekintést ad abba, hogyan is nézett ki mozgásban ez a játék, amely máig sem halt ki teljesen: erősen rétegsport ugyan, de egyes európai országokban még mindig rendeznek motoball-bajnokságokat, immár kemény felületen és korszerűbb felszereléssel.
