Az elmúlt évtizedek egyik legőszintébb csapatfőnöki nyilatkozatát 2003. február 17-én hallhattuk, amikor a Jaguar élén a frissen kirúgott Niki Lauda helyét átvevő Tony Purnell a tesztidőszak közepén arra vállalkozott, hogy ismerteti a csapat helyzetét, s egyúttal értékeli a mögöttük hagyott szezont. Bár 2002-ben a konstruktőri pontverseny hetedik helyén zárt az alakulat, Eddie Irvine pedig a legjobb tízbe is befért az egyéni bajnokságban, ezt két kiugró eredménynek köszönhették: a kaotikus idénynyitót a negyedik helyen zárta az északír, Monzában pedig valószínűtlen dobogót szerzett.
Egyébként viszont az is megesett a Jaguarral, hogy a Minardival küzdöttek az utolsó hely elkerüléséért, a szezon végén pedig komoly változások következtek: az év közben a Jaguart sokszor kritizáló Irvine szerződését nem újították meg, vele együtt Pedro de la Rosa is távozott, s Niki Lauda csapatfőnöknek sem volt maradása – helyükre Mark Webber és Antonio Pizzonia érkezett.
„A tavalyi autót a gyárból sem lett volna szabad kiengedni!” – nyilatkozta a Ford vezetőségéből érkező Purnell. „Nem sikerült megfelelni a várakozásoknak, idén nem engedhetünk meg magunknak még egy ilyen hitvány autót. Szeretnénk kivívni a tiszteletet. Ha idén is rossz autónk lesz, megérdemeljük a támadásokat, hiszen azzal a tesztprogrammal, amit véghezvittünk, ennek nem szabadna megtörténnie. Remélem, hogy nem csinálunk semmi olyasmit, amivel lábon lőnénk magunkat, mert a Jaguar jelenléte jó a Formula–1 számára.”
A megelőző évben egyébként a várt sikerek elmaradása miatt már felmerült a gyári támogatás megszűnése, ami egyúttal a csapat végét is jelentette volna, s mint Purnell elmondta, tisztában kell lenniük vele, hogy ha így folytatják, nem lesz hosszú életű a projekt:
„A csapat tavaly átlépett egy határt, s Richard Parry-Jones, a Ford vezérigazgatója sok időt töltött azzal, hogy kielemezze a projekt helyzetét. Tudom, hogy a Ford tűrőképessége közel van a pattanáshoz… Rengeteg dolgunk van, s bármerre nézünk, rengeteget tudunk majd fejlődni” – mondta, majd az új versenyzőkről beszélve odaszólt az előző évben egymást és a csapatot is nyilvánosan kritizáló pilótáknak: „Idén két olyan versenyzőnk van, akik a csapatért dolgoznak, s kivívták az istálló tiszteletét ahelyett, hogy aláásnák azt. Nem hiszem, hogy a csapatnak kell a versenyzőért dolgoznia, ennek fordítva kell működnie.”
A Jaguar valóban lassú fejlődésnek indult 2003-ban, bár ez inkább csak egy körön látszott meg: Webber kétszer is a harmadik helyre kvalifikálta magát, a pontversenyben pedig egy újabb 7. hely jutott nekik – sőt, ha nem vezették volna be az új pontrendszert, eredményeik csak a Minardi megelőzésére lettek volna elegendőek, s hasonló volt a helyzet a következő idényben is, melynek végén a Ford megvált az istállótól, hogy az Dietrich Mateschitz vezetésével törjön új magasságokba.
