Jutta Kleinschmidt számára a versengés több volt egyszerű hobbinál: áthatotta az egész életét. Az 1962. augusztus 29-én született hölgy egészen fiatal korától kezdve a gépek világában képzelte el jövőjét, ennek megfelelően a középiskola elvégzése után az isny-i politechnikum fizika szakirányos hallgatója lett. Kleinschmidt négy évvel később megszerezte diplomáját, szakdolgozatát pedig a BMW-nél készítette el „Tesztpad tervezése és megvalósítása a járművek légkondicionálásához” témában.
A hölgy figyelmét ekkora azonban már felkeltette a versenyzés, annak is a tereprali-szakága: az 1987-es Dakar Ralit még nézőként követte figyelemmel, ám egy HPN BMW nyergében szakaszról szakaszra járt, hogy ne maradhasson le semmiről! Szenvedélye azonban nem merült ki ennyiben, ő is harcba akart szállni, ezért fél évvel később már ott volt a Fáraó Rali indulói között. Az egyetem elvégzése után Kleinschmidt a BMW mérnökeként kezdett dolgozni, ám szakmai előrehaladása mellett sokkal jobban mozgatta fantáziáját a versenyzés: annyira elhivatott volt, hogy profi szerelőműhely hiányában a saját monacói konyhájában javította motorját – a konyhaszekrényen a sütés-főzéshez szükséges eszközök helyét hengerfejek és alkatrészek vették át.
Jutta 1988-ban aztán lehetőséget kapott arra, hogy elinduljon a Dakaron, melyet egyre több megmérettetés követett. 1992-ben megnyerte a rali nők számára kiírt versenyét, és ekkor adta fel karrierjét is. A kölni születésű hölgy nem elégedett meg azzal, hogy saját motorja nyergében szeli a sivatagot, és Jean-Louis Schlesser navigátora lett. Hogy ennek egyenes következményeként, avagy sem, nem tudni, mindenesetre a páros között szépen lassan szerelem szövődött.
Kleinschmidt nem várt sokat arra, hogy maga is a volán mögé üljön, első versenyére 1994-ben került sor, majd motoroknál is váltott: a hosszú ideje használt BMW-t KTM-re cserélte. A Dakaron azonban idővel az autózásra terelődött a hangsúly a motorokról: 1997-ben a Schlesser Buggy-t kormányozva az első nő lett, aki szakaszt tudott nyerni a verseny történetében, amely azért is nagy szó volt, mert a különleges gépben egyedül ült, navigátor nélkül, így két ember munkáját végezte – végül ötödik helyen zárt összetettben.
1998 már kevesebb sikert tartogatott számára, hiszen 24. lett, év végén azonban már egy Mitsubishivel, a svéd Tina Thörnerrel az oldalán negyedik lett az Emirátusok-beli Desert Challenge-en, a ’99-es Dakaron pedig három napig álltak az összetett élén, végül harmadikak lettek, természetesen először nőkként a verseny történetében. A páros egy évvel később ötödik lett, Kleinschmidt pedig az év során – amikor hosszú idő óta ismét teljes tereprali-szezont teljesített – Andreas Schulzot ültette a navigátori székbe, ezzel pedig összeállt a nyerő páros.
A 2001-es Dakar Ralin ugyan egyetlen szakaszgyőzelmet arattak, de megbízható versenyzésüknek köszönhetően feljutottak a terepralizás csúcsára. Kleinschmidt márciusban a Mitshubishi Germanytól átszerződött a japánok gyári csapatába, amellyel 2002-ben második helyen zárta a Dakart. A pilóta a sivatag mellett más terepen is jól érezte magát: indult a franciaországi Andros Trophy-n, valamint több alkalommal a nürburgringi 24 óráson, mivel mással, mint egy Mitshubishivel.
Jutta 2002-ben szerződést kötött a Dakart meghódítani készülő Volkswagennel, amely gyártó színeiben 2003-ben egy VW Tarakkel szállt harcba (8. hely új navigátorával, Fabrizia Ponsszal), emellett segített a később sikeres Race Touareg kifejlesztésében is. A 2004-es ralit már ezzel a modellel kezdte meg, amelynek első szakaszgyőzelmét is ő szerezte, végül a 21. helyen zárta a küzdelmet. 2005-ben már sokkal kegyesebbek voltak hozzá az égiek, hiszen a harmadik helyig jutott – a hölgy úgy vélekedik erről az eredményről, hogy bár negyedik dobogóját szerezte a Dakaron, ez történelmi jelentőségű, hiszen egy dízelmeghajtású gép érte el a sikert, először a verseny történetében.
Volkswagenes szerződése lejártával Kleinschmidt visszatért bölcsőjéhez, és a BMW X-Raid alakulatának versenyzője lett, sőt, korábbi navigátorával, Tina Thörnerrel is újra összeállt. Az új kihívás nyögvenyelősnek bizonyult, ugyanis 14. helyen zárták a 2007-es Dakart – Kleinschmidt ekkor indult utolsó alkalommal a világ leghíresebb terepraliján, azóta nagyobb energiát fektet a hosszútávú pályaversenyzésre, de a terepralizást sem mellőzi. Kalandjairól 2010-ben könyvet jelentetett meg (Győzelmem a Dakaron), később pedig egy másik kiadvány szerkesztésében is szerepet vállalt (A nők jobban vezetnek, mint a férfiak gondolnák).
Kleinschmidt elhivatottsága ötven felett sem kopott meg: motivációs előadásokat tart (nem csak nőknek!), honlapján található nyilatkozata pedig afféle ars poeticaként is felfogható: „A jövőm tele van tervekkel. Nem csak a motorsporttal kapcsolatosan, hiszen ösztönözni szeretnék mindenkit.”
