Sutil valószínűleg akkor sem lett volna média- és közönségkedvenc, ha történetesen komolyabb sikerekig vitte volna a Formula-1-ben. Ez persze nem az ő hibája, egyszerűen ő egy olyan személyiség, aki nem a kitárulkozás, magamutogatás híve, csak a dolgát szeretné tisztességesen elvégezni az autósportban. Mondhatni egy igazi művészlélek, ilyen karakterből pedig elég kevés van ebben a szakmában. Kimért magatartását bizonyára uruguayi származású apjától örökölte és leste el, aki elismert hegedűművészként ténykedik Németországban, és gyerekkorában Adrian is sokáig a zongora billentyűit nyomogatta, mielőtt felismerte volna, hogy a gokartok pedáljait is lehet.
Jeles előmenetellel küzdötte keresztül magát az utánpótlás-szériákon, eközben pedig kapcsolatot alakított ki Colin Kollesszal, aki F1-es ülést is kínált neki a Jordan Force Indiává való hosszas átalakulásának közepén, 2007-ben. Két szezont a mezőny végén töltött a csapattal, és tulajdonképpen még 2009-et is, eltekintve a Force India máig mesébe illő nyár végi fellángolásától, amely során neki is kijutott a jóból: az Olasz Nagydíjon elért második rajthelye és célban jegyzett negyedik pozíciója végig F1-es karrierjének legjobbja maradt, dacára annak, hogy a csapat a következő évtől végérvényesen belépett a középmezőnybe.
Sutil pályafutása talán eredményesebben alakulhatott volna, ha nincs az a mámoros este 2011 áprilisában, a Kínai Nagydíj után, amely során egy sanghaji klubban szóváltásba keveredett az akkori Renault istállót tulajdonló Genii Capital egyik vezetőjével, Eric Luxszal, akit végül egy pezsgősüveggel súlyosan megsebesített a nyakán. Hosszadalmas jogi eljárás következett, amely miatt 2012-re nem is tartotta őt meg a Force India. Sutil végül felfüggesztett börtönbüntetéssel és pénzbírsággal sétált ki a tárgyalóteremből, meg egy összetört barátsággal, hiszen komolyan megharagudott Lewis Hamiltonra, aki szintén ott volt vele az incidens estéjén, viszont nem jelent meg a bíróságon, hogy vallomást tegyen a védelmében.
Miután ügye lezárult, 2013-ban a Force India ismét leigazolta Sutilt, ezzel jelezve a belé fektetett bizalmat, de mivel a dobogós helyekre való betörés továbbra sem sikerült, a német 2014-re átnyergelt a Sauberhez, első F1-es csapatváltását végrehajtva ezzel. Ott viszont csak rosszabbra fordultak a dolgai, a svájci istálló formája alaposan visszaesett, és Sutil egyetlen pontot sem tudott gyűjteni, ráadásul az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb érzelmi sokkját kellett átélnie versenyzőként, amikor a viharos Japán Nagydíjon testközelből látta Jules Bianchi halálos következményekkel járó balesetét és mentését. Sutil elismerte, hogy sokkhatásként érte őt a látvány, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott emlékeiben.
Végül ez a szezon lett az utolsó számára az F1-ben, miután a Sauber 2015-re pilótaigazolási káoszba keverte magát a pénzügyi nehézségei miatt, a német pedig a hoppon maradtak táborába került. Az új szezon tavaszán ugyan leigazolta őt tartalékpilótának a Williams, ezzel biztosítva magát Valtteri Bottas aggasztónak tűnő hátfájdalmai esetére, de Sutil végül nem kapott vezetési lehetőséget.
A német azzal a kétes értékű rekorddal került ki az F1 körforgásából, hogy 128 nagydíjrajttal ő volt a legtöbb részvétellel rendelkező olyan pilóta, aki sohasem jutott fel a dobogóra.
