A cikk eredetileg 2016-ban íródott.
A karácsony napján született Robert Huff versenyzőtársaihoz hasonlóan gokartokkal kezdte pályafutását: a brit 1992 és 1997 négy Pro Kart bajnoki címet gyűjtött be, figyelme pedig az együléses gépek felé fordult. Huff négy éven keresztül próbálkozott formulaautókkal, több-kevesebb sikerrel véve az elé táruló akadályokat. 1998-ban a brit junior Formula-Ford és Peugot 306 GTi-bajnok lett, egy évre rá pedig a Jim Russel-versenyzőiskola ösztöndíjasaként nyert bajnokságot. A győzelmek 2000-ben sem maradtak el, hiszen a Formula Vauxhall-széria koronázott királya lett, egy évvel később pedig az Ethyl MG-bajnokságot sikerült megnyernie.
Huff ettől kezdve folyamatosan áttért a túraautókra, a következő két szezonban elért sikerek pedig utat nyitottak számára a profik közé. A cambridge-i születésű versenyző 2002-ben ösztöndíjasként Renault Clio-bajnok lett, 2003-ban pedig a szigetország Seat Cupra-bajnokságát sikerült megnyernie, három győzelemmel, a később három brit túraautó-bajnoki címig jutó Gordon Shedden előtt. Huff ekkorra már felkeltette a BTCC-ben szereplők figyelmét, 2004-re pedig előző évi eredményének jutalmaként ülést is kapott a sorozatban, James Plato mellett. Huff itt olyan, későbbi WTCC-s riválisaival harcolt együtt, mint a bajnokká avanzsáló James Thompson, az ezüstérmes Yvan Muller és Tom Chilton – két győzelemmel végül a hetedik helyen zárt összesítésben.
A 2005-ben újjáéledő Túraautó-világbajnokság Huff BTCC-csapatát, a Seat Sport UK-t működtető Ray Mallock Ltd-t, azaz az RML-t is vonzotta: ők készíthették fel a bajnokságban debütáló Chevrolet három Lacettijét. A csapat Huffot is vitte magával, a másik két autóban pedig a korábbi F1-es és ETCC-pilóta, Nicola Larini, valamint a BTCC kétszeres győztes veteránja, Alain Menu foglalt helyet. A brit-amerikai kooperáció nem tudta felvenni a versenyt a BMW-vel, az Alfa Romeóval, de még a Seattal sem, Huff pedig mindössze a 20. helyen zárta a bajnokságot, a Mexikóban szerzett három pontjával.
2006 már sokkal eseménydúsabban alakult a brit számára, ugyanis Brnóban egy fordított rajtrácsos pole-nak köszönhetően megnyerte élete első WTCC-futamát, igaz, egy komoly balesetet is átélt Pueblában, melyet követően kórházba is kellett szállítani.
Egy évvel később a folyamatosan fejlődő Chevrolet-nek köszönhetően már többször vendégeskedett az első nyolc között, több dobogót is szerzett, Anderstorpban pedig szintén sikerült a dobogó tetejére állnia. A folyamatos előrelépés jegyében Huff 2008-ben bronzérmet szerzett Yvan Muller és Gabriele Tarquini mögött, két győzelemmel. A brit 100. versenyét hazai közönség előtt, Brands Hatchben futotta, melyet meg is nyert volna, ha egy defekt nem fosztja meg attól három körrel a leintés előtt. 2009-ben a Chevrolet új autója, a Cruze sem tudott birokra kelni a Seatokkal, Huffnak pedig meg kellett elégednie az ötödik hellyel, bár három győzelem, és hat további dobogós helyezés tarkította szezonját.
A SEAT győztes szezonja végén gyári csapatként kilépett a WTCC-ből, ez pedig lehetővé tette a Chevrolet számára, hogy első számú erőként vágjon neki a bajnokságnak. Huff balszerencséjére azonban nem tudta felvenni a versenyt újdonsült csapattársával Yvan Mullerrel, és csak harmadik helyen sikerült zárnia a bajnokságot a francia és Tarquini mögött. Egy évvel később egészen az utolsó futamig tartott a küzdelem a két Chevy-pilóta között, Huff hiába aratott ugyanannyi győzelmet, mint Muller, és duplázott Makaóban, három ponttal lemaradt a bajnoki címről. Ez volt a Chevrolet történetének legsikeresebb szezonja, hiszen 24 versenyből három kivételével mindent megnyertek, de 2012-re is tovább tartott dominanciájuk, ott „csak” hússzor diadalmaskodtak.
Huff öt győzelmet szerzett, Yvan Muller kilenc, Alain Menu hat diadalával szemben, mégis 37 pontos előnnyel érkezett meg Makaóba, annak köszönhetően, hogy addig mindössze egy alkalommal nem a pontszerzők között látta meg a kockás zászlót. Az előnyt csapattársai kínai ütközése hozta meg számára, s hiába adta fel az első versenyt a miniállamban, a szezonzárót második helyen zárta, így 12 ponttal Menu, és 20 egységgel Muller előtt megszerezte első WTCC-bajnoki címét. A Chevrolet már szezon előtt bejelentette, hogy ez lesz az utolsó évük a WTCC-ben gyári alakulatként, Huffnak így WTCC karrierje során először új gárda után kellett néznie.
A brit a Münnich Motorsportnál kapott lehetőséget, a Seat Leonnal pedig címvédőként két győzelemig, és bajnoki negyedik helyig vitte év végén. 2014 már a Ladánál találta a „Huffyt”, Pekingben és Makaóban pedig először vitte győzelemig az oroszok autóját. Bár 2015-ben több pontot szerzett, számtalan kiesés tarkította szezonját, két dobogós helyezése pedig azt jelentette, hogy debütáló szezonja óta először nem sikerült diadalmaskodnia a WTCC-ben. Huff ezért a versenyképtelen Ladától az egyre ígéretesebb Hondához igazolt, Michelisz Norbert és Tiago Monteiro mellé. A brit azonban szezonnyitón aratott győzelme ellenére nem tudta felvenni a versenyt csapattársaival, és a hatodik helyen zárt összesítésben.
A vidám természetű, mindig mosolygós Huff amellett, hogy a rajongók kedvence, versenyzőtársai körében is népszerű: noha a pályán nem ismer kegyelmet, azon kívül nem vagdalkozik, mindenkivel közvetlen, ezért biztos, hogy remek természete is hozzájárul majd ahhoz, hogy hosszú évek várhatnak még rá a WTCC-ben.
