Ha már a születésnapját ünneplő, 1983. december 8-án született Neel Janit mutatjuk be Retro-cikkünkben, illik a pilóta különleges nevével és hátterével kezdeni. Jani – akinek nevét „dzsani”-ként kell ejteni, ahogy azt ő maga is elmondja, miután a többség biztos benne, hogy a „jani” mód helyes – svájci zászló alatt versenyez, nevét azonban indiai, gudzsaráti etnikumú apjától kapta, anyanyelve pedig német.
Jani gokartos pályafutása négy évig tartott, majd 16 esztendősen elindult a formaautózás ranglétráján, először a Formula Renault kategóriáit megjárva. 2005-ben eljutott az első szezonját teljesítő GP2-be – ekkor nyert bajnoki címet Nico Rosberg –, ahol két futamon győzött, köztük a Hungaroring főversenyén. Ez volt egyetlen teljes idénye a GP2-ben, később csak beugróként szerepelt.
Ami az együléseseket illeti, igazi terepe az A1 Grand Prix sorozat volt, ahol nem egyéni versenyzők, hanem országok küzdöttek egymással – a svájci csapat autójába leggyakrabban Janit delegálták, és az igazán jó eredmények ekkor születettek, Jani összesen 10 versenyt nyert, amivel a rövid életű széria legeredményesebbje Nico Hülkenberet megelőzve. A 2007-08-as szezonban, amikor egyedül ő vezetett, meg is szerezte a bajnoki címet, másik két idényben pedig ezüstéremig juttatta Svájcot. Néhány futam erejéig a Superleague Formula szériában is feltűnt, ahol a csapatok nem országok, hanem futballklubok nevét viselték, 2007-ben pedig a Champ Carban versenyzett Amerikában, és kétszer dobogóig jutott.
Bár, mint tudjuk, a Formula-1-es rajtrácsra sosem került be, többször is a tűz közelébe jutott, gyakran nemzetiségének köszönhetően. Még GP2-es szezonja előtt, 20 évesen tesztelt a svájci Saubernek, később pedig a Red Bull családjába került, és Toro Rosso 2006-os harmadik versenyzője volt, ami lehetővé tette, hogy a szezon összes pénteki napján vezesse a csapat extra autóját. Később a Sauber lehetséges indiai megvásárlása kapcsán dobták be a nevét, ami nem valósult meg. Végül 2010-ben tűnt a Force India-ülés esélyesének, melyet Paul di Resta kapott meg.
Ebben az évben kezdett a hosszútávú versenyekre összpontosítani. Hosszú éveket töltött az LMP1-ben szereplő privát svájci csapattal, a Rebellion Racinggel a Le Mans szériában, majd a két évvel később induló világbajnokságon. A Porsche gyári csapata 2014-ben csatlakozott a WEC-hez, az újonnan létrehozott felállásba pedig Janit is beválasztották, aki Romain Dumas és Marc Lieb társaságában (ők vele ellentétben már korábban a Porsche gyári versenyzői voltak) vezethette az egyik prototípust. A trió szerezte meg a visszatérés utáni első pole-pozíciót, valamint később, Interlagosban az első futamgyőzelmet is. A szezont végül a harmadik helyen zárták, a testvérautó előtt: 2015-ben ismét a harmadik hely lett az övék, Webber, Bernhard és Hartley triója azonban akkor megnyerte a világbajnokságot.
2016 volt Jani nagy éve: a szezon elején megszerzett két győzelem – köztük a Le Mans-i 24 órás megnyerése, miután a Toyota három perccel az idő lejárta előtt drámai módon megállt a pályán – megadta a kezdőlökést, mely végül világbajnoki címet ért a triónak. Hogy ebben mekkora szerepe lehetett a svájcinak, azt a Porsche döntése mutatja: a vb-cím ellenére is megváltak Liebtől és Dumas-tól, s a következő évben a hármasból egyedül Jani kapta meg a lehetőséget, hogy vezesse az 1-es rajtszámú autót.
Ezzel azonban el is ért a csúcsra, 2017-ben már csak negyedikek lettek, majd a Porsche ki is vonult a sorozatból, így Jani visszatért a Rebellionhoz, majd versenyzett a Formula-E-ben is. 2022-ben ismét a WEC-ben láthattuk, a GT kategóriában második lett, 2023-ban pedig még mindig bőven aktív: egyrészt a visszatérő Porschével három futamon indult a csúcskategóriában, másrészt közben az Audi F1-es motorjának fejlesztő pilótájaként dolgozott.
