Először került be a versenynaptárba az adelaide-i utcai pálya, amelyet az 1985-ös szezon zárófutamaként jelöltek meg. Az egyéni bajnokság ekkorra már eldőlt Alain Prost javára, és a McLaren a konstruktőriben is jól állt, hiszen tíz ponttal vezetett a Ferrari előtt.
A pole-t Senna szerezte meg, de Nigel Mansell lerajtolta őt - a páros azonban még az első kör során összeakadt, ami a brit kiesésével zárult, míg a Lotus pilótája tovább tudott haladni, noha elveszítette a vezetést Keke Rosberggel szemben. Az utolsó williamses versenyét futó finn féltávig őrizte az első helyet, ekkor állt ki először kerékcserére közvetlenül Senna elől. A brazilt váratlanul érte a bokszutca felé húzódó Williams, és hátulról neki is koccant, aminek első vezetőszárnya látta kárát, bár néhány kör múlva Senna is meglátogatta a Lotus szerelőit, így áteshetett némi szervizelésen.
Gumik szempontjából a korai évek egyik legtaktikusabb versenye zajlott, hiszen míg egyesek 2-3 kerékcserét is terveztek, addig mások egyetlen szettel teljesítették a futamot. Utóbbiak csoportjába tartozott Niki Lauda is, aki riválisainak bokszkiállásai után az első helyen találta magát a McLarennel, és esélye nyílt arra, hogy utolsó F1-es versenyét győzelemmel zárja. A sors azonban nem így akarta: Lauda autójában az 58. körben végzetesen meghibásodtak a fékek, így az osztrák a dobogó teteje helyett a falba csapódva volt kénytelen búcsúzni.
Amikor pedig három körrel később Senna autója füstölni kezdett és motorhiba miatt a brazil is kiállt a versenyből, az ellenfél nélkül maradt Rosberg dolga hirtelen alaposan leegyszerűsödött: már csak el kellett juttatnia az autót a célig, amit meg is tett, így ötödik győzelmével búcsúzhatott a Williamstől és vághatott bele új kalandjába a McLarennel, amiről mint aztán utólag kiderült, csak egy évig tartott és nem is volt túlzottan sikeres.
Az adelaide-i dobogó azonban Rosberg mögött tartogatott igazán komoly meglepetéseket, már csak amiatt is, mert a nagy hőségben rendezett futamon a 25 rajtoló közül végül csak nyolcan látták meg a kockás zászlót. A második és a harmadik helyen a két Ligier futott be, ám nem sokon múlott, hogy az utolsó körben eldobják maguktól a kettős dobogót. Jacques Laffite és Philippe Streiff nem teljesen voltak tisztában azzal, hogy mindketten ugyanazon körben járnak, és ez a félreértés okozta összeakadásukat, amely során Streiff autója alaposan megsérült, hiszen kitört a jobb első kereke, de így is bőven volt előnye Ivan Capellivel szemben ahhoz, hogy három keréken is pozícióvesztés nélkül eljuttassa autóját a célig. A Ligier ezzel, noha a kelleténél körülményesebben, de behúzta a második és a harmadik helyet.
A Ferrari pedig Stefan Johansson révén csupán két pontot gyűjtött, ami a McLaren kettős kiesése mellett is vajmi kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a maguk javára fordítsák a konstruktőri tabella állását.