Stan Jones valóságos versenyzőhős volt Ausztráliában, ő nyerte meg 1959-ben az Ausztrál Nagydíjat, jóval azelőtt, hogy a futam Formula-1-es rangot kapott. Ennek fényében nem olyan meglepő, hogy az 1946. november 2-án született Alan Jones is a motorsportban kívánt hírnévre szert tenni. 21 éves volt, mikor apja tanácsára Nagy-Britanniába utazott, hogy ott építsen fel magának karriert. Első próbálkozása eredménytelenül járt, de nem adta fel, és másodszor is átutazta a fél világot.
Ezúttal megjött a remélt siker, és a brit F3-as széria második helyével felkeltette Harry Stiller figyelmét, aki anyagilag kezdte támogatni. Az ő csapatában, egy vásárolt Hesketh volánja mögött debütált a Formula-1-ben 1975-ben, a Spanyol Nagydíjon, amely tragikus eseményeiről emlékezetes: Rolf Stommelen autója kirepült a pályáról, és öt néző életét veszítette. Ez a baleset az év későbbi szakaszában is meghatározónak bizonyult: az Embassy Hill csapat (a kétszeres világbajnok, Graham Hill istállója) őt kérte fel a sérült Stommelen helyettesítésére, és velük szerezte meg első pontját, ami emelte piaci értékét.
Jones egy másik világbajnok, John Surtees hírhedt, Durex által szponzorált autóját vezette a következő szezonban, aztán a Shadow istállóhoz került, a Dél-Afrikában halálos balesetet szenvedett Tom Pryce helyére. Az Österreichringen saját első és csapata egyetlen futamgyőzelmét szerezte a 14. helyről.
Újabb szezon, újabb csapat következett 1978-ban: mint bebizonyosodott, élete döntése volt, hogy Frank Williams istállójához szerződött, habár a fiatal csapat akkor még csak ígérni tudott. Érdekesség, hogy először vezetett szezonnyitón és vett részt az év minden versenyén, habár az eredmények, egyetlen dobogóval, elmaradtak a Shadow-nál megszokottaktól. 1979-ben viszont már győzött a Williamsszel – a szezon második felében öt egymást követő versenyen négyszer! –, 1980-ban pedig világbajnoki címet szerzett. A Williams hét egyéni vb-trófeája közül ez volt az első. Ebben az évben a szezon befejeztével rajthoz állt a továbbra is bajnokságon kívüli Ausztrál Nagydíjon, és csatlakozott apjához a győztesek között.
Jones kapcsolata a következő idényben elhidegült a másik Williamsben ülő Carlos Reutemann-nal, aki nem volt hajlandó engedelmeskedni a csapatutasításnak – emiatt végül nem csak Jones, hanem a Williams címvédése is elúszott, Nelson Piquet örülhetett az idény végén. Az ausztrál pedig úgy döntött, 12 futamgyőzelem és a világbajnokság után visszavonul a sorozattól.
A következő években egyetlen nagydíjon tűnt fel, helyettesként az Arrows csapatban. Kevésbé ismert, de Jones 1982-ben is fontolgatta a visszatérést: Didier Pironi sérülése után felkérést kapott a Ferraritól, vezesse az autójukat. Jones végül nemet mondott, a Ferrarival pedig egy másik világbajnok, Mario Andretti tért vissza az Olasz Nagydíjon.
Még első williamses szezonjában, 1978-ban szerepelt a tengerentúli Can-Am bajnokságban is, melyet a Haas csapat Lolájával fölényesen megnyert. Az alakulattal – melynek nincs köze a jelenlegi Haashoz – újra találkozik útjaik, ezúttal viszont már a Formula-1-ben. Előbb 1985 utolsó versenyein tűntek fel a rajtrácson, majd Jones a következő idényben, 40 esztendősen teljes szezonra visszatért. Az ígéretesnek tűnő projekt – Adrian Newey és Ross Brawn is a csapat tagja volt – azonban nem hozott sikerrel. A futamok többségén a kockás zászlót sem látták meg, az év végén pedig a Haas kiszállt a Formula-1-ből. Alan Jones többet nem tért vissza a királykategóriába.
Ami azonban a versenyzést illeti, azzal még másfél évtizedig nem hagyott fel. Előbb a japán, majd az ausztrál túraautó-bajnokságban szerepelt, utóbbiban ezüstérmes lett 1993-ban, de még 2002-ben is indult néhány futamon, mikor a sorozat már a V8 Supercar nevet viselte. Jones már időszakos F1-es visszavonulása idején feltűnt a kommentátorfülkében, az ausztrál közvetítésnek jelenleg is tagja. Egykori versenyzőként számos alkalommal vállalta a negyedik versenybíró szerepét, ausztrálokra jellemző szókimondásának hála pedig ritkán körülményeskedik, ha a véleményét kérdezik – ha legközelebb nyilatkozik, bízunk benne, hogy többen fogják felkapni a fejüket neve hallatán.
