Mindössze néhány éven át létezett, mégis igazi legendává vált a ralisport történetében a B-csoport, melynek bevezetéséről az FIA 1982-ben döntött a korábbi 4-es és 5-ös csoport, azaz a módosított GT- és a touring-prototípus kategóriák összevonásáról. A kevés megkötéssel párosuló, a teljesítménynek kedvező technikai szabályrendszer ugrásszerű fejlődést eredményezett, a bajnokság legjobb autói néhány év alatt 250 lóerőről 500-ra növelték a teljesítményt a súly csökkentésével.
A B-csoport bevezetése igazi aranykor hozott el a rali-világbajnokság számára, a gyártók egyre nagyobb és nagyobb energiát fordítottak a trófea elhódítására, ami e rövidke időszakban a Lanciának, az Audinak és a Peugeot-nak sikerült. Utóbbi 1984 közepén csatlakozott a versengéshez, s szinte azonnal eltaszította az Audit a trónról, így a következő szezonban már őket koronázták meg – igaz, az öröm nem lehetett felhőtlen, hiszen a korábbi világbajnok Ari Vatanen Argentínában életveszélyesen megsérült, s csak hosszú rehabilitációt követően térhetett vissza.
Egy másik pilóta még rosszabbul járt... Az 1985-ös Tour de Corse negyedik szakaszán, május 2-án a Lancia versenyzője, a hat bajnoki dobogót szerző Attilio Bettega nagy sebességnél elvesztette uralmát az autója felett, s a vezetőoldali ajtóval egy fának csapódott. Az olasz versenyző szörnyethalt, amikor a fa behatolt az utastérbe, navigátora viszont sértetlenül túlélte a bukást.
A súlyos balesetek ellenére az 1986-os szezont megelőzően újabb gyártók csatlakoztak a mezőnyhöz, köztük a Ford is az RS200-assal – egy ilyen autóhoz fűződik a B-csoport második tragédiája. Az 1986-os Portugál Rali Lagoa Azul elnevezésű szakaszán az országos bajnok Joaquim Santost egy kisebb nézőcsoport megzavart, aminek következtében RS200-asa megingott, s a pálya mellett állók közé csapódott. Összesen 31 ember sérült meg a balesetben, három nézőn pedig már nem lehetett segíteni...
Az incidens után a gyártók azonnal visszaléptek a versenytől, s a portugál szervezés megfelelő mivolta mellett a B-csoport létjogosultságát is kétségbe vonták. Mielőtt azonban komolyan fontolóra vehették volna a folytatás kérdését, nem sokkal később újabb baleset történt, mely megpecsételte a nagy népszerűségnek örvendő géposztály sorsát.
Ismét a Korzika Rali, ismét május 2-a, ismét a 4-es számú Lancia, akárcsak egy évvel korábban. A bajnokesélyes, s a versenyt magasan vezető finn Henri Toivonen S4-ese a 18. szakaszon hagyta el az utat nagy tempónál, s bucskázott le egy domboldalon. Az üzemanyagcella megsérült, a roncs lángra kapott, s belobbantotta az aljnövényzetet is. Hogy maga a baleset vagy a tűz végzett Toivonennel és navigátorával, Sergio Crestóval, soha nem fog kiderülni, ahogy a bukás pontos oka sem – az viszont egészen bizonyos, hogy egy különösen veszélyes kanyarban történt az eset.
Néhány héttel később egy kisebb, nem a világbajnokságoz tartozó ralin egy újabb B-csoportos haláleset történt: a Formula-1-ben versenyző Marc Surer egy RS200-assal nevezett be a Hessen Ralira, ahol egy fának csapódott. Az autó valósággal felrobbant, s míg a svájci pilóta súlyos sérülésekkel ugyan, de túlélte a balesetet, navigátora, egyben jó barátja, Michel Wyder viszont életét vesztette.
A baleset, melyet a televízióban is látni lehetett, végképp befeketítte a B-csoport hírnevét. Miközben az Audi azonnali hatállyal távozott a sportágból, az FIA döntést hozott: az 1987-es évtől kezdve betiltották a B-csoportos autókat, s újra az A-csoportot tették a bajnokság „első osztályává”. A tervezett utódot, az S-csoportot szintén eltörölték, s csak 1997-ben keltették életre „WRC” néven, mely a mai napig a világbajnokság csúcskategóriáját alkotja.
