1. Brabham két évig szolgált az Ausztrál Királyi Légierőnél – bár szeretett volna repülőgépet vezetni, túlképzés volt a pilótákból, ezért műszaki jártassága miatt (15 éves korától motorkerékpárokat pofozott helyre és adott el) a szerelők közé osztották be.
2. „A versenyzők mind holdkórosak” – vallotta Brabham, mielőtt maga is versenyautóba ült volna. Erre meglehetősen későn, 22 évesen került sor, miután barátjának, az amerikai Johnny Schonbergnek segített autót építeni, visszavonulása után pedig ő ült a volán mögé. Először az úgynevezett Speedcarokba kóstolt bele, kisméretű, salakos oválpályán versenyző autókba, és máris sikerrel járt.
3. A Cooper csapattal, amellyel háromból két F1-es bajnoki címét nyerte, már akkor kapcsolatba került, mikor a Speedcar és hegyi versenyeket a pályaversenyzésre cserélte: a brit cégtől vásárolt versenyautókat, melyeket maga alakított át.
4. Már 29 éves volt, mikor sor került első Formula-1-es versenyére, az 1955-ös Brit Nagydíjra egy Cooperrel, amelyet maga módosítgatott. Az utolsó rajtkockából indulva a táv harmadáig jutott el. Ez volt Brabham első szezonja Európában, mellékállásban pedig a Cooper teherautóját vezette.
5. 1965-ben, mikor már saját csapatánál, a Brabhamnél vezetett, elgondolkodott a visszavonuláson, hogy az istálló irányítására koncentrálhasson, az eredmények szállítását pedig Dan Gurney-re bízza. Az amerikai pilóta azonban szezon végén elhagyta a Brabhamet, hogy szintén saját csapatot indítson. Brabham így maradt – és a következő szezonban megnyerte a történelmi világbajnoki címet a saját nevét viselő autóval.
6. Végül 1970-ben vonult vissza az F1-ből. Ebben az évben a sportautó-világbajnokságon is versenyzett a Matra színeiben. Elsőként végzett a szezonzáró párizsi 1000 kilométeres versenyen: ez volt pályafutása utolsó jelentős győzelme.
7. Ő volt az első autóversenyző (a világháború utániak közül), akit lovaggá ütöttek, jócskán Stirling Moss és Jackie Stewart előtt: 1978-ban kapta meg a Brit Nemzetközösség rangos titulusát.
8. Jack Brabham az Indianapolis 500-on is indult, ráadásul nem is egy, hanem négy alkalommal. Első szereplése alkalmával, 1961-ben sokáig harmadik helyen haladt, végül kilencedikként zárt, mind a 200 kört teljesítve. Átalakított F1-es Cooperje azzal vonta magára a figyelmet – és rosszallást is –, hogy a mezőny összes többi tagjával ellentétben hátul kapott helyet motorja. Mikor Brabham néhány év múlva visszatért az 500 mérföldesre, a legtöbb autó már farmotoros volt.
