Bernie Ecclestone 2000. március 17-én két okból is bekerült a hírekbe, s bizony mindkét történet kissé botrányszagú volt. Az „erősebb sztori” kétségkívül a Tony Blair brit miniszterelnök elleni kirohanása volt, mely azt követően történt, hogy az F1 első emberének egymillió fontos, a brit Munkáspártnak szánt adományát visszautasították. Mindez azt követően történt, hogy Ecclestone-t megvádolták, az adomány annak érdekében érkezett a párthoz, hogy a Formula-1 mentességet kapjon a dohányreklámok tilalma alól.
Ecclestone gyávasággal vádolta a pártvezetést, főként a diszkráció hiánya miatt: az információk ugyanis magától Tony Blairtől származtak annak ellenére, hogy 1997-ben titoktartást ígért a témával kapcsolatban. Ecclestone-nak erről aztán megvolt a maga véleménye:
„Ritkán bánom meg, amit teszek, de csalódott vagyok, hogy Blair nem volt képes betartani az ígéretét. Megmondtam ezeknek a bohócoknak, hogy ha valaki a falhoz állít egy gépfegyverrel, akkor sem fogok se megerősíteni, se megcáfolni semmit az adományt illetően. Erre ők azt mondták, hogy jó, jó, mi is ezt fogjuk tenni. Erre mi történik legközelebb? Blair elkezd beszélni, amiről csak véletlenül értesültem. Ez harmadosztályú viselkedés...”
Az igazságról nyolc évvel később, Tony Blair távozását követően újabb információk derültek ki: a miniszterelnök személyesen avatkozott be annak érdekében, hogy a Formula-1 mentességet kapjon a dohányreklámok tilalma alól – mindössze órákkal azt követően, hogy találkozott Ecclestone-nal.
Épp az ominózus Ecclestone-nyilatkozat napján történt az is, hogy egy angliai bíróság Ecclestone 7,5 millió fontot ítélt meg a Formula-1 első emberének, az elmaradt Koreai Nagydíjakért. Erről az összegről a Sepoong nevű cég 1996-ban egyezett meg Ecclestone-nal cserébe azért, hogy 1998 és 2002 közt nagydíjakat rendezhessen Dél-Koreában. A pálya viszont nem készült el, így a projektből ekkor még nem lett semmi, Ecclestone viszont a szerződés alapján megtarthatta a jogdíjat.
