Minden idők egyik legjobb Formula-1-es pilótájának tartják, aki sosem tudott világbajnoki címet szerezni – az 1978-as Olasz Nagydíjon tragikus balesetet szenvedő Ronnie Petersont sajnos a királykategória halálos áldozatai közé is oda kell sorolnunk. A 10-szeres futamgyőztes és kétszeres bajnoki ezüstérmes svéd versenyző ezen a napon, február 14-én látta meg a napvilágot 1944-ben, cikkünkben pedig F1-es pályafutásának kezdetére tekintünk vissza, amely a March színeiben indult el.
Az előző évi Formula-3-as bajnok 1970-ben, 26 esztendősen mutatkozott be a Formula-1-ben: kilenc futamon állt rajthoz, miközben az akkori szokásnak megfelelően az F2-ben is szerepelt. Mindkét szériában a March-birodalom versenyzője volt: a gyári csapat tagja az alsóbb szériában, és a Colin Crabbe Racing pilótája a királykategóriában. A March, amelyben Max Mosley is érdekelt volt (az ő nevét takarja az M betű), ebben az évben debütált a bajnokságban egy rendkívül ambiciózus csapattal, kettő (esetenként három) gyári autóval, két modellel a Tyrrell számára a címvédő Jackie Stewarttal, valamint egy March 701-essel Colin Crabbe csapatának.
Érezhető, hogy a privát alakulat indult a legrosszabb esélyekkel, Peterson minimális tesztelést követően mutatkozhatott be Monacóban, ott azonban a 16 induló közül 12. rajtpozíciót szerzett, a futamon pedig a citromsárga autóval (egyedül beérő March-pilótaként) 7. helyen szelte át a célt, majdnem pontot szerezve. A helyezést nem sikerült megismételni a későbbiekben, ám teljesítménye – kiegészülve az F2-es negyedik hellyel – elegendő volt ahhoz, hogy 1971-ben már a gyári csapat tagja legyen.
A nem szépségéről maradandó „teástálcás” March 711-gyel Peterson ismét Monacóban szerezte meg pályafutása első pontjait, rögtön egy második pozícióval. A dobogó középső fokára állt Nagy-Britanniában is, az év versenyén, Monzában pedig úgy tűnt, összejöhet első győzelme. Mindössze 0,01 másodperccel azonban ismét második lett Peter Gethin mögött – minden idők egyik legszorosabb befutójában hat tizedmásodpercen belül további három pilóta követte.
A szezont összesen négy második és egy harmadik hellyel zárta, ezzel pedig a csaknem kétszer annyi pontot szerző, domináns Jackie Stewart mögött második lett a bajnokságban. Érdemeit nagyobbítja, ha hozzátesszük, egyetlen másik March-pilóta sem tudott pontot szerezni. Emellett Peterson a Formula-2-es bajnoki címet is megnyerte. Abban a szériában kárpótolta magát győzelmekkel, ötször intette le elsőként a kockás zászló. Ezen felül még sportautókkal is versenyzett, Watkins Glenben 6 órás futamon győzött.
A harmadik évben mind Peterson, mind a March menetelése megszakadt, a brit csapat három verziót épített autójából, mire végre sikerült viszonylag versenyképes modellel előállnia – a 721G elnevezésével a Guinnes-rekordokra utaltak, az autó ugyanis mindössze kilenc nap alatt készült el. Peterson egyetlen dobogós eredményt szerzett a Nordschleifén, a bajnokságot pedig 9. helyen zárta. Valós teljesítményét mutatja, hogy csapattársa ezúttal is nulla ponttal zárt, márpedig ebben az évben a svéd az újonc Niki Laudát kapta maga mellé.
A szezon végén azonban Peterson elhagyta a Marchot, és a címvédő csapathoz, a Lotushoz igazolt – ahogy várni lehetett, még abban az évben megszerezte az elsőket futamgyőzelmei közül. 1976-ot is a Lotusban kezdte meg, az első versenyt követően azonban visszatért a Marchhoz, ahonnan pályafutása indult. Idénye nem volt fényes, mindössze kétszer szerzett pontot: ezek egyike azonban egy futamgyőzelem volt, épp az egykori majdnem-elsőség helyszínén, Monzában, azon a pályán, amely összefonódott Peterson pályafutásával: háromszor nyert itt, két évvel később azonban ugyancsak az Olasz Nagydíjon következett be a tragédia.
