A szezon 13. futamát rendezték Estorilban, de a Ferrarinál második évét töltő Mansell addig a pontig még csak négy alkalommal látta meg a kockás zászlót a szezonban, így nem csoda, hogy nem volt kibékülve az olaszok megbízhatatlan autójával. Már a visszavonulást fontolgatta, a csapat pedig ezen a hétvégén be is jelentette, hogy Jean Alesi érkezik a helyére 1991-től.
Noha koránt sem tűnt a mezőny legmotiváltabb versenyzőjének, mégis Mansell volt az, aki meglepetésre megszerezte a pole-t, miután csupán néhány századdal legyőzte csapattársát, Alain Prostot, valamint a McLarent vezető Ayrton Sennát az időmérőn.
A Ferrari először sajátította ki az első sort a szezonban, de a futamon csupán néhány méterig tudták megtartani ezt a pozíciót a vörös autók. Mansell rajtja ugyanis szörnyen sikerült, és olyannyira kipörögtek a kerekei, hogy Ferrarija emiatt jobb oldalra, Prost irányába vágódott a zöld lámpák kigyulladásakor. A franciának nem maradt hely, kis híján a fallal is érintőt vett, amint csapattársa megindult felé, és miközben ők ketten tolongtak a poros íven, könnyedén elhúzott mellettük a két McLaren - Senna és Gerhard Berger érkeztek az első és második helyen az 1-es kanyarba. Mansell és Prost közé pedig még Nelson Piquet Benettonja is beférkőzött.
A Ferrarik közül Prost kapta el inkább a fonalat, aki a 13. körben Piquet-n, majd a 27.-ben Mansellen is túljutott, amikor a brit bemutatott egy újabb megcsúszást. Hamarosan azonban eljött a bokszkiállások köre az élmezőny számára, ami alaposan felfordította a sorrendet a McLaren és a Ferrari versenyzői között. Senna megőrizte ugyan a vezetést, ám Mansell két helyet előrelépve már a második pozícióban találta magát, nem messze a braziltól.
Ekkor már a Ferrarik diktáltak jobb tempót, és Mansell lassan levadászta, majd az 50. körben meg is előzte Sennát. Úgy tűnhetett, hogy már semmi nem állhat útjába a győzelem felé, pedig állt, mégpedig egy Ligier Philippe Alliot vezényletével. A lekörözés előtt álló franciának illedelmesen félre kellett volna húzódnia, de nem tette - a célegyenesben még ő maga is csatázott Pierluigi Martini Minardijával, és miután besorolt mögé, nem akarta magától messzire elengedni az olaszt. Talán észre sem vette a sarkában toporgó Mansellt, hiszen a következő gyors jobbosokra is az ideális íven maradt. Jobb hátsó kereke azonban ekkor összeért Mansell bal elsőjével, és Alliot a szalagkorlátban kötött ki, míg a Ferrari szerencsés volt, hiszen épségben megúszta a kontaktot.
A brittel aztán több kalamajka nem történt, de talán csak azért, mert a versenyt tíz körrel az eredeti versenytáv vége előtt piros zászlóval leintették. Ennek oka Alex Caffi balesete volt, akinek Arrowsa az Aguri Suzukival való ütközés következtében csapódott a falba. Az olaszt mentők emelték ki az autóból és azonnal kórházba szállították, de végül kiderült, hogy könnyebb sérülésekkel megúszta a történteket, és csak az egy hét múlva következő Spanyol Nagydíjat hagyta ki, mielőtt visszatért volna a mezőnybe.
