Az ötvenes évek elején az Alfa Romeók sikereit először a Ferrarinak sikerült überelnie, Alberto Ascari érte el először a 10 futamgyőzelmet. A merész olasz egy könyörtelen sorozat közepén jegyezte ezt a rekordot, 1953-ban a Holland futamon. A nyár végére, a svájci futamra már felvitte ezt az értéket az oly félelmetes, baljós 13-as számig – nem is nyert több futamot, életét vesztette egy tesztelésen.
Fangio egy évvel és két héttel később, az 1954-es olasz versenyen állította be Ascari rekordját, majd hazai pályán, 1955-ben az idénynyitón múlta felül, már 14 versenyt tudva a tarsolyában. Minden idők egyik (ha nem a) legnagyobb versenyzője vezetett Alfa Romeót, Maseratit, Mercedest és Ferrarit is. 1957-ben a Nürburgringen aratta utolsó nagy sikerét. Egészen 24 győzelemig jutott színes pályafutása alatt, ez a rekord 10 évig volt érvényben!
Jim Clark 1967-ben a mexikói futam megnyerésével állította be Fangio rekordját, majd az 1968-as évnyitó dél-afrikai erőpróba legjobbjaként, újév napján már 25 győzelmet tudott felmutatni. Sajnos ezt követően életét vesztette egy F2-es versenyen, és egy másik „repülő skótnak”, Jackie Stewartnak adatott meg a ráadás lehetősége.
1973 július 29-én Stewart a zandvoorti lankákon mindenkinél gyorsabban száguldott, és élete 26. győzelmét aratta, majd egy héttel később a Német GP-n kiharcolta az utolsót, a huszonhetediket. Ez hosszú időre a mérce lett, mert 14 (!) évig képtelenségnek tűnt megdönteni. Alain Prost (akit Stewart a legintelligensebb versenyzőnek tartott) az 1987-es (Williams-Honda sikerektől) megtépázott, nem elég jó McLarenjével átlépte ezt a szintet, portugáliai sikere a 28. győzelmet jelentette.
Ettől kezdve a francia sztár változó ritmusban, de megszakítás nélkül vitte felfelé ezt a rekordot. 1988-ban Monacóban (ahol Senna vezető helyen a korlátba hajtott) számolta a harmincadik Grand Prix sikerét. Az 1990-es brazil futamon, immár piros overallban ő állt fel a dobogó tetejére (bár kupát nem kapott), ezzel a negyvenesek klubjába lépett.
Az ötvenedik győzelmet már Williams-Renault színekben, a Brit Nagydíj elhódításával vágta zsebre. Ezt követően már csak egyszer győzött, Hockenheimben.
Michael Schumacher dominanciája kellett ahhoz, hogy ezt a rekordot valaki megdöntse. A német versenyzőgéniusz 2001-ben kitűnő Ferrarijával a belga futam legjobbjaként már 52 győzelemmel dicsekedhetett (kilenc nappal később dőltek romba a new york-i toronyházak, akkor volt a hírhedt 9/11).
2002-ben, Silverstone-ban a hatvanasok klubjába lépett Michael, és senkinek esélye sem volt, hogy a közelébe jusson. 2003 szeptemberében (USA, Indianapolis) meglépte a hetvenedik lépcsőfokát a győzelmek templomának, természetesen ferrarisként (egek, micsoda magaslatok!), majd 2004-ben a brit futamon eljött a nyolcvanadik alkalom, hogy legmagasabbról locsolhassa a pezsgőt.
De még nem volt vége: 2006-ban az újabb vb-címért folyó versenyben (Alonsót üldözte a pontversenyben) a tifosik örömére Monzában húzta be a 90. győzelmet, majd október elsején Kínában pályafutása utolsó, szinte utolérhetetlen rekordját állította be, 91. GP sikerével.
Gondoljunk bele: Ayrton Senna és Alain Prost együttesen 92 győzelmet értek el, Michael Schumacher egyedül 91-et. A jelenlegi mezőnyből (a mai erőviszonyokat nézve) Hamiltonnak vagy legfeljebb Vettelnek lehet némi halovány reménye, hogy pályafutása végére ezt az értéket elérje...
