Steward
Dezső Attila
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. május 25. szombat
Retro

Retro – Keserű ébredés az imolai sokkhatásból

A tragikus 1994-es F1-es szezon ötödik versenyét, az elsőt Imola után abban az évben ezen a napon rendezték – a sokkból ébredező királykategóriát azonban már a hétvége kezdetén egy újabb borzalmas eset rázta meg.

A Formula-1 az imolai kettős tragédiát követően sokkos állapotban érkezett a versenynaptár ékkövébe, Monte-Carlóba. Természetesen a történtek nem maradtak következmények nélkül: újraalakították a versenyzők érdekvédelmi szervezetét, a GPDA-t, s a szövetség is komoly reformokba kezdett. Változtak a szabályok, a pályákkal kapcsolatos követelmények, és maguk az autók is.

Utóbbi változtatások bevezetéséhez természetesen idő kellett, így a technika szabályok csak a következő két versenytől alakultak át. Más biztonsági előírások viszont már Monacóban életbe léptek, melyek közül a legfontosabb a bokszutcára vonatkozó szabályok átalakítása volt. Az imolai bokszbaleset hatására bevezették a sebességkorlátozást, valamint arra utasították a szerelőket, hogy csak akkor lépjenek ki a garázs viszonylagos védelmet biztosító falai közül, ha szükség van rájuk.

1994_boksz

Az ebben a szezonban megszokott 28 helyett Monacóban csak 26 autóból állt a mezőny, a Williams és a Simtek ugyanis az elhunyt Senna és Ratzenberger iránti tiszteletadásból csak egy-egy pilótát indított a Hercegségben. Harmincöt év után először egyetlen világbajnok sem volt a pályán, s futamgyőztes is csupán négy Schumacher, Hill, Berger és Alboreto személyében. Az is biztos volt már a rajt előtt, hogy Monaco új győztest avat, hiszen az előző tíz itteni futam első helyén Senna és Prost osztoztak 6-4 arányban.

A mezőny hamarosan tovább fogyatkozott... Az első szabadedzésen a Sauber osztrák versenyzője, Karl Wendlinger az alagút kijáratánál elvesztette uralmát autója felett és nagy sebességgel a falnak csapódott. Bár a bukás nem tűnt annyira veszélyesnek, mint az imolai esetek, rövidesen riasztó hírek terjedtek szét a világban: Wendlinger súlyos fejsérülést szenvedett, s válságos állapotban, kómában fekszik...

A nem egészen két héttel korábban történt kettős tragédia után ismét egy borzalmas eset rázta meg a sportágat. Az osztrákok különösképp le voltak sújtva, hiszen tizenhárom nap alatt három F1-es pilótájuk közül kettőt elveszítettek. A Sauber másik versenyzője, Heinz-Harald Frentzen azonnal visszalépett a futamtól, a pilóták pedig másnap reggel hivatalosan is bejelentették, hogy ismét életre hívták a GPDA-t.

Világos volt, hogy azonnal tenni kell valamit, hiszen néhány hónap leforgása alatt ez volt a nyolcadik súlyos incidens a sportágban... Senna és Ratzenberger meghalt, Wendlinger kómába esett, Lehto egy teszten nyaktörést szenvedett, Alesi egy mugellói tesztbaleset miatt kényszerült két versenyt kihagyni, Barrichello a fekete hétvége péntekjén törte össze magát, valamint Senna halálának napján két másik baleset is történt: az egyikben öt néző, a másikban egy szerelő sérült meg.

wendlinger_crash

A balesetsorozat ráadásul a következő hetekben Lamy és Montermini szezonjának is véget vetett, de legalább Monacóban nem folytatódott... Egy ilyen szempontból szerencsére eseménytelen szombati napon Michael Schumacher megszerezte F1-es karrierje első pole-pozícióját a McLaren ifjú titánja, Mika Hakkinen előtt, majd következett Berger, Hill és a balesete után visszatérő, ám ekkor még komoly fizikai fájdalmakkal küzdő Jean Alesi. A 6-7. hely némi meglepetésre a két Footworké lett Fittipaldi, Morbidelli sorrendben – ezzel az istálló beállította története legjobbját (legalábbis ezen a néven).

A rajt előtt a mezőny Sennára és Ratzenbergerre emlékezett: az első két rajtkockát üresen hagyták, s azokra egy brazil és egy osztrák zászlót festettek. Magáról a futamról sokat nem érdemes szólni, az egyetlen igazán említésre méltó esemény a rajtbaleset volt, melyben kiesett a második startkocka megszerzése után nagy lehetőség előtt álló Hakkinen, valamint Damon Hill is. Schumacher ezt követően simán nyert Martin Brundle és Gerhard Berger előtt, negyedikként a tömegbaleset okozása miatt eltiltott Irvine-t helyettesítő de Cesaris futott be, ötödik lett a visszatérő Alesi, a minardis Alboreto pedig karrierje utolsó Formula 1-es pontját szerezte.

1994_monaco_emlekezes

A bajnoki tabellára pillantva ekkor szinte lehetetlennek tűnt az, hogy a szezon végén ne Michael Schumachert koronázzák világbajnokká. A német a maximális 40 ponttal, négy futamból négyet nyerve vezette a világbajnokságot, míg mögötte a tíz egységet gyűjtő Berger és az egyaránt hétpontos Hill és Barrichello következett...

 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?